Natalie

Csütörtök este jött meg a hosszú hétvégére Natalie. Még gimiben egy csereút alkalmával ismertem meg. Nem is az én cserepartnerem volt, csak nálunk lakott, mert aki hozzá ment, azoknál annyira nem volt hely, hogy nem tudott volna hol aludni. Natalie olyan francia, aki beszél németul, angolul, görögül, és még sok más nyelven egy picikét. Most Grazban képződik konferencia tolmáccsá éppen. Teljesen véletlenül rákerestem kb két hete a neten, hátha megtalálom, és lám meg lett. Nem volt mondjuk annyira nehéz, beirtam a nevét, és mikor találtam valakit, akit pont így hívnak, és angol, német, görög tolmács akkor már elég biztos voltam benne, hogy más francia nem lehet, csak ő. Meglepő, de itt van Grazban 2 honapra, egyébként Genfben tanul. Igy esett hát, hogy idelátogatott.
Tiszta nosztalgia hétvége volt. Nem sokat változott. Kedves, kicsit hóbortos, szórakozott, rendkívül inteligens teremtmény. Szóval eléggé elüt a nagy átlagtól (ebbe biztos beleköt a Fatyusz: nagyátlag, na gyátlag, nagyát lag, így ni.) Nos, hol is tartottam. Szóval jött, dumcsiztunk, szerveztem kis jammelgetést péntek estére, pár zenész barátom átjött. Natalie muzikális, csilingelő hangon énekel. Szombaton meghallgattuk a bazilikában, hogyan énekel Verdi rekviemet a Fatyusz, aztán elvittem a szimplába. Ilyet még sosem látott. Csak ugy ámult és bámult, hogy ilyen létezik. Nagyon tetszett neki.