Dublin

Volt szerencsém pár napot Dublinban tölteni. Vasárnap szabad nap, aztán két nap munka, szerdán meg haza.
A munkáról nem is irok, mert annyira értelmetlen volt. Nem is lényeg, fontos, hogy volt. És sajnálom, hogy ez volt az utolsó ebben az eu-s nemzetközi összefogásban. Jó kis keresetkiegészítés volt ez az elmúlt 2 évben. Remélem lesz valami folytatás.
Nos akkor milyen is Dublin, meg az írek.

Az ír kultúrában kiemelt helyet kap az ajtó. Imádják az ajtókat. Sok ajtajuk van. Bárhova képesek még egy ajtót felszerelni. Ha jobban meggondolom igazából nem is ajtó, hanem zsilip kultusz. Egy ajtó nem ajtó. Párosan jár. Biztos akciósan lehet venni az ajtókat páronként. A hostel étkezőjéhez levezető lépcső aljában volt például egy ajtó, ami egy 1x2 méteres kis lukba nyilt. Mikor kinyitottad az ajtot akkor egy fallal találtad magad szembe. Balra szintén fal, és jobbra is fal volt. Az imént kinyitott ajtó mellett viszont nyilt még egy ajto, ami az étekzőbe vezetett. Tehát lényegében a lépcső aljába felszereltek egy zsilipet abszolut feleslegesen. Lépcsőforduló duplaajtóval. Praktikus...
Az ír hagyományörző fajta. Régen is igy épitkeztek, akkor most is igy kell. Van például egy hires ajtó, ami csak azért duplaszárnyú, mert a király egyszer látogatást tett, és ugyebár a királyi család tagjai kizárólag duplaszárnyú ajtón közlekedhetnek, pórias egyszerű egyoldalra nyíló ajtó nem elég előkelő. Az az ajtó azóta is dupla, ugyan nincs 1 méter széles az egész, de azért dupla. Na valószinuleg ezért van annyi ajtó. Itt van például a hostel, a recepciótól a szobáig volt minden, szűk folyosó, 4 ajtó, kis értelmetlen lépcső, átjárószoba. Maga a szoba is tanulságos, ugyebár négy emberre tervezték, tényleg akkora, mint amekkorának látszik.



A szobatársakkal viszont szerencsém volt. Előbb volt 3 francia, aztán jött helyette két belga meg egy római. A római maradt, a belgák lecserélődtek egy nigéria srácra. De mindenki igyekezett egymást nem zavarni. Hallottam francia, flamand, olasz és joruba horkolást is.

Dublinban elképesztően könnyű munkát találni. Sokan jönnek angolt tanulni. Ez lényegében lehetetlen, mert egy lengyel városról van szó. Itt nem kínai, hanem lengyel boltok érik egymást "Polski sklep" művésznéven. A burger kingben rendelni komoly kihívás. Az első feladat, hogy kiderítsd vajon milyen nyelvet ért meg a pultos lány.

Az utcákat róván úgy éreztem mintha egy jelentősebb tábla lenne a fejemen "TÚRISTA INFORMÁCIÓ" felarittal. Kb 30 méterenként állítottak meg, hogy mégis merre van a kastély, az ajándékbol, a nyilvános wc, a buszmegálló, a Grafton sztrít...

Az íreket egyébként arról lehet felismerni, hogy nincs hőreceptor a térdükben. A dermesztő nedves szeles hideg ellenére is csupasz térddel flangálnak. De legalább könnyű kiszúrni a benszülötteket, akik egyébként kisebbségben vannak a sok bevándorlóhoz viszonyítva. Nos ezek a pucér térdes egyedek kitartóan próbáltak valami furcsa hörgő nyelven kommunikálni velem, úgy tűnt viccet mesélnek, vagy legalábbis az ír nemzeti öntudatomra appeláltak... gondolom, mert érteni nem értettem persze. A legjobb stratégiának a megértő mosoly és bólogatás bizonyult, szaknyelven "nod and smile". Erre a pucértérdű benszülött felvidul, és boldogan integetve tovasiet.

Az írek sem ismerik a keverőcsap intézményét. Próbáltam kideríteni a konferencia házigazdáitól, hogy mégis, hogyan is gondolták ezt, és mi az oka, hogy még nem sikerült elterjeszteni ezt a fantasztikus találmányt. Nem sikerült megtudni. Ők maguk nem találják furcsának, sőt értetlenkedtek, hogy én mit akadékoskodom.

Dublinban külön iparág van a szuvenir és ajándékboltoknak. Ez alapjában véve még nem meglepő. De a dubliniak ezt egységes dizájnnal a tökéletességig fejlesztették. Egymást érik a szuvenir boltok. Mindben lényegében ugyanazt lehet kapni. Lényegében bármit, ami értelmetlen és Dublin, Ireland vagy Guiness felirat nyomtatható rá. Ugyan az a műanyagdarab a bolt különböző részlegében megtalálható persze mind három felirat opcióval. Giccsparadicsom. A kínai fröccsöntő ipar szerintem simán megél a dublini szuvenirboltokból. Hihetetlen mennyiségben képesek eladni teljesen hasznavehetetlen műanyagdarabokat sok pénzért. Nagyon ügyes.

Értem, hogy sokakat miért vonz ez a város. Én viszont nem tartozom közéjük.