Én nagyon jól éreztem magam az egész koncert alatt. Elég sok zenészpalánta is eljött, és nem is lettem ideges ettől. Egy éve még megfagyott bennem a vér, ha úgy véltem, hogy értő fülek is hallgatják a produkciót. Azt hiszem kezdem elhinni, hogy mások számára is élvezhető, amit csinálok. A zenekar nagyon jól szólt, és végre sikerült tényleg muzsikálni. Elengedtük magunkat, és sok izgalmas dolog történt. Persze voltak bakik, de hamar sikerült kikeveredni belőle, a többsége fel sem tűnhetett a hallgatóságnak, csak mi tudtuk, hogy nem ez volt a terv. Kezdi megtalálni a zenekar a saját hangját. Szóval stenkes volt. Ezek miatt a pillanatok miatt érdemes gyakorolni, rengeteg munka, de minden perce megéri. A színpadon minden más értelmét veszti, és nem is hiányzik semmi, csak a pillanat létezik.
Pénteken volt egy kis színházas hakni, az nem volt annyira jó, de lement. Vmi epilepszia konferencia záró rendezvénye voltunk. A nézők élvezték, én kevésbé.
Nagyon élvezem a kötelező jazz-zongora órákat. Harmonizálni tanulunk lényegében. Egész más mint gitáron, izgalmas.
Majd teszek fel képet a koncertről, unokaöcsém fényképezett, csak meg kell szerezni a képeket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Azért jazz a jazz, mert a terv az van ugyan, de az eltérés működteti. Így ír egy hozzá nem értő hozzáértő...
Azért jazz a jazz, mert a terv az van ugyan, de az eltérés működteti. Így ír egy hozzá nem értő hozzáértő...
Ime bizonyság! Azt terveztem, hoy egyszer küldöm el.....
Megjegyzés küldése