2007. szeptember 5., szerda

Szupervízió

Vagyon ez a színház www.rogtonzesekszinhaza.hu amiben én vagyok a zenekar, mint a süsüben a hadsereg.
Ma megint volt kis előadás, igazi hakni. Szeretem ezt a szinházasdit, érdekes, mert minden alkalommal más, és tényleg teljesen szabadon improvizálhatok. Érdekes kihívás szoros egymásutánban mindenféle hangulatot érzelmet eljátszani a szinészekhez alkalmaszkodva, őket segítve, nem pedig egy zenekarban. Mindig a közönségtől függ nagy részben, hogy milyen lesz az előadás menete, mert ugyebár az ő történeteik jelennek meg.
Ma egy diplomaosztón játszottunk. Méghozzá az IBS szupervízor képzőjének diplomaosztóján. Erről kiderült, hogy egy 2 éves képzés, amit most 11-en végeztek el. Hihetetlen, hogy miket nem tanítanak már manapság. Próbáltam összerakni, hogy ez mégis miről szól, de az jött át, hogy a képzést elvégzők sem biztosak benne. Ez lényegében szerintem egy hatlamas LÁMLENGESÉG. Sok pénzért, amit majd utána sok pénzért eladnak felsővezetőknek, akik sok pénzt fizetnek, hogy a cégük jobban menjen ettől. Persze az egész egy nagy semmi. "A szupervízor szupervizorának a szupervízióját végző személy ambivalenciájának a szupervíziója...."
Egy bazi nagy ködösítés, és ezt nem tudták levetkőzni a történetekben sem. Egymásra licitálva próbálták a frissen végzettek bizonygatni, milyen sokat is tanultak, és mennyit fejlődött az ő személyiségük, és mikor is váltak IGAZI szupervízorrá, addig csak azt hitték, hogy már azok, de akkor tényleg mostmár hűde igazándiból is azzá váltak. Egyértelmű, hogy ez egyféle agymosás, illetve miután a mosás és szárítás megvolt a delikvensek megtanulják a technikát, hogyan is kell mások agyát kimosni. Ketten voltak, akik úgy tűnt átlátnak a szitán, és tényleg tisztán anyagi megfontolásból csinálják, de a többiek megdöbbentő őszinteséggel beszéltek a megvilágosodásukról.
Ilyesztő, hogy az emberek mennyire nem gondolkoznak, és szeretik, ha megmondják nekik, hogy mit kell gondolni, sok pénzért még jobb.

Nincsenek megjegyzések: