csütörtöki nagyhalál

Ebben a félévben minden csütörtököm brutális lesz. Elkezdődött a fősuli is. Tegnap tartottam az első előadásokat, jónak igérkezik a társaság. Nyolcra mentem, a német képzésen van szoros egymásutánban két 90 perces előadásom. Az első kimondottan jó, mert csak negyvenen vannak, ennyi embert könnyű megragadni, viszont a második előadásra átjön a harmadik évfolyam is, így kétszer ennyien lesznek. Remélem, hogy az óralátogatás természetes dinamikájából fakadólag nem lesznek majd ilyen sokan. Nehéz bebeszélni a teret, mert nagy az alapzaj ennyi embernél, és sokkal nehezebb megfogni a társaság kollektív figyelmét. Épp a két előadás közti pihimet töltöttem és csak kiváncsiságból rákérdeztem az angolképzésesekre, hogy most akkor ezek szerint nem indul a tárgy, amit tartottam volna, merthogy nem jelentkeztek. Erre kerek boci szemekkel azt mondja a nő, hogy dehogyisnem, ma egykor van az első óra. Hidegzuhany. Végezvén a németképzésen rohanás haza, kicsit szótárban megnézegettem pár szakkifejezést, és rögtönöztem egy előadást. Szar volt. Ráadásul angolul beszélni egész más, még nincs benne annyi gyakorlatom, ugyhogy nem éreztem a helyzet magaslatán magamat. Például fogalmam sem volt, hogy ejtik angolul ki azt, hogy ózon, meg belebotlik a nyelvem sok szóba, hiába tudod, hogy van, kimondani hangosan más. Majd csak belejövök, remélem felkészülten jobban fog menni azért.
De ekkor még nem ér véget a nap. Van egy óra szünet és a konziban kezdődik a jazzelmélet és jazztöri óra, aztán szoros egymásutánban jön még egy szolfézs is. Eddigre már annyira zsong a fejem , hogy garantáltan semmit nem hallok meg. Ráadásul ezen a héten jazz fesztivál is vagyon, ugyhogy hajnali kettőre értem haza.
A koncert, amit hallottunk nagyon tetszett. Magával ragadó volt. Utána még kicsit a társasággal megváltottuk a világot, aztán egy kellemesen összehányt éjszakai busszal hazajöttem.