Szafari a Moszkván

Pénteken a reggeli gyakorlás után elmentem egy kiadósat futni. Szép a környék, dimbes dombos, van egy játszótér a közelben kavicsos futókörrel drumherum, de inkább nem ott köröztem, hanem mentem amerre vitt a lábam. Mindenfele építkeznek és nagyon furán néznek a kocogó emberre, bámulják mi az ördög bújt belé, beteg tán, hogy ebben a kánikulában erre vetemedik. Nem divat.

Tegnap jó későn, mármint ma jó korán értem haza. Haverok játszottak a Moszkva téri metro fölötti kis helyen. Nem is tudtam, hogy ilyen klassz kis hely van ott, meg élő zene. Jó volt a koncert is, és a hely is elég érdekes. Látni, ahogy középeuropaleghosszabbegyterüvillamosa jön megy. Rálátni a meglehetősen szutykos térre, de fent a teraszon tisztaság és béke van. Kicsit szafari hangulata lesz az embernek, ahogy a biztonságosnak tűnő, kellemes megfigyelőállásból a tér eseményeit nyomonkövetheti, csak itt nem oroszlánok gnúk meg orrszarvúk grasszálnak. És nem pávián jön kéregetni, meg szendvicset elcsenni, hanem időnként órát meg étkészletet kínálnak megvásárlásra a feltévedő szelíd-vadak. A szafari hangulatot az is erősíti, hogy helyben, cserépben termesztett mentalevéllel turbózzák fel a limonádét. Elég mókás mikor a pincér lány jön, az eddig dekorációnak hitt növényhez lép egy ollóval, és aratni kezd.