Új húrok

Ma bementem a fősulira elvégre mindjárt kezdődik az év, és még nem tudtam, hogy milyen tárgyakat fogok tanítani. Úgy tűnik három tárgyat viszek ebben a félévben, kettőt németül, egyet angolul. A német képzésen ezek már bejáratott tárgyaim, csak elő kell bányásznom a jegyzeteimet. Viszont az angolnyelvű képzésen nem volt bent senki, úgyhogy nem derült ki, hogy mikor lesz az óra, meg van-e valami előírás, hogy mit is kell elmondanom, vagy szabad kezet kapok. Ez utóbbit remélem.

A német képzésen a főnöknő szegény nagyon kivan. Nyáron költözött és nagyon megviselte, fogyott csomót, és látszik rajta, hogy túl van feszítve minden idegszála. Komolyan félteni kezdtem. Olyan fajta ember, aki mindent túlpörög, túlizgul, és emiatt szorong. Mindig sajnáltam az ilyen alkatokat, de az ő esetében szerintem komolyan kell félni, hogy nehogy lekapcsoljon valami a szervezetében, és valami szörnyű történet kerekedjen.

Délután volt egy lehetséges projekt-munkával kapcsolatos megbeszélésem. Lehet, hogy lesz belőle valami.

És a nap fénypontja: vettem új húrokat, a klasszikus hangszerre is. Fel is raktam, eddig egy már talán két éves húrkészlet volt rajta, elég matt és tompa volt a hangja. Most nagyon jól szól, cseng-bong még, de ez elmúlik egy két nap alatt. Letisztul majd. Megérte. Más világ így játszani rajta. Alig lehet letenni, anyira szépen szól.