Dimenzió kapu

Hihetetlen napom volt vasárnap. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerülhet pontosan elmesélni. Szerintem reggel véletlenül beleestem egy dimenzió kapuba, de majd döntsétek el ti, hogy mi is történt.

Hol is kezdjem, hol is kezdjem. Az elején.
Nagy szerelmem a windszörfözés (szép szó, lehetne szélsurfing is), szóval egy haver mondta, hogy van neki egy ismerőse, akinek van egy elfekvő elég régi szörfje, amit elhozhatunk, neki nem kell. Reggel pont mikor bekapcsoltam a telefonom felhívott Gergő, hogy mennyünk és hozzuk el, próbáljuk ki.
Átautóztuk Pestet keresztbe, de végül megérkeztünk Attilához. Ez egy 60-as muki, szakállal, einstein frizurával, kedves szemekkel, mosollyal, kék szerelőnadrágban, flanelingben. Felszedtük egy építkezésnél, és átgurultunk a házához. Az öt perces úton kiderült, hogy Attila valami mérnökféle lehet, meg hogy miért nem tudnak jó aszfaltutat építeni Magyarországon. "Az aszfaltot 5 különdböző féle méretű kavicsból kell keverni, hogy a kövek érjenek egymáshoz, és minimális mennyiségű aszfalt kösse őket össze, így a melegben nem nyomódik ki a puha anyag és hullámosodik fel. Kuwaitban így csinálják. Itthon kettő maximum háromféle kavics kerül a keverékbe."
Nade vissza a történethez.
Gergő előre szólt, hogy dzsumbuj lesz. Négy csahos de kedves kutya fogadott bennünket, ebből kettő kölyök, olyan fekete sétatéri keverékek. A kertkapu még nem volt extrém, sima rozsdás kicsit nyikorgós. Na de a kert, a kert, a kert. Oly mértékben tele van rakva mindenféle dologgal, hogy csak egy 40 centi széles kis ösvény vezet befelé. Bal oldalról a csetreszek közül szőlőlugas nő, finom édes fehérszőlő, jobbról elaraszolunk egy lerobbant kocsi mellett, persze szintén szinültig rakva mindenféle lommal, utána jön egy ugyan így megpakolt, szintén működésképtelen trabant (kombi). Bármerre néztem mindenhol valami érdekes dolgon akadt meg a szemem. Találtam például egy teljes zacskó shift billentyűt, merülőforralót, búvárszivattyút, csempét, több akkumulátortöltőt, szekrényeket, fémládát sok gombbal rajta, fogalmam sincs mi lehetett az eredeti funkciója. Szóval szerintem, ha kicsit méllyebre ásna az ember még szárított német katonát is találna.

A sok gazdájának rendkívül kedves lom között gyümölcsfák és zöldségveteményes bújik meg, isteni édes szilva, körte, szőlő, tök, és szerintem bármi más is, még új fajok is lehetnek, az evolúció tuti dolgozik ezen a helyen.
Gipszkarton lapok, és deszkák között tovaevickéltünk a kert vége felé, jobbról egy öntöttvaskád, balról egy motor, szerintem dugattyus. És egyszercsak ott a földes, koszos mohás szörf. Sikerült kiásni, a hozzá tartozó vitorlát, meg boomot is, és a keskeny girbe-gurba ösvényeken kivinni a kocsihoz.
Feltettük a tetőre és irány Gergőék lakása, ahol még egy ehhez nagyon hasonló őslényt egy másik pincéből előástunk és azt is felszerültük a kocsi tetejére. Ez a kettő együtt már olyan magas volt, hogy úgy nézett ki, hogy ha beborultunk volna a Dunába a kocsival, akkor szerintem úszott volna a szerkezet. Szóval ezzel az autó-szörf szendviccsel útnak eredtünk Budakalászra, a bányatavakhoz.
Lerámoltuk a partra, jó kis edzés. Kis csutakolás szerelés, és legnagyobb megdöbbenésemre a kibányászott szörftest nem süllyedt el rögvest mint a balta. A vitorla viszont menthetetlenül szakadt volt. Sebaj, hisz Gergőtől hoztunk még vitorlát. Szerelés és már suhant is a szerkezet, bár nehezen volt irányítható, legalább is én bénáztam, sokkal több erő kell egy ilyen régi típusú szörfhöz, mint a modern cuccokhoz. Meg valami anyag rákerülhetett a testre, mert nagyon csúszott. Gergő is elvitte egy körre, elég jól ment vele, de az árbócgyökér műanyaga elfáradt, és eltört, úgyhogy ki kellett úsznia.
Sebaj, ez nem állíthat meg bennünket, kis átszerelés másik vitorla és ismét lehet menni. Itt volt egy kis intermezzo, mert három aranyos kislány odaúszott és megkérdezték, hogy kipróbálhatják-e. Ugyhogy a következő fél órában oktatást tartottunk. Az egyik kislány egyszercsak kiszaladt a partra hozzám és a kezembe nyomta a fogát "nézd, most esett ki, vigyázol rá egy kicsit?"
Szóval a gyerekek élményfürdőztetése után végre elmentem picit én is szörfözni, mentem pár kört, és úgy elfáradt a kezem a küzdelembe, meg a vitorla is elszakadt egy picit, hogy kikötöttem. De jó volt.
Miután jól kiszörföztük magunkat visszapakoltunk mindent a tetőre és rövid szervezés után sikerült találni egy ismerőrst, akinél le tudtuk rakni őket, cserébe használhatja kedvére ő is, meg megtanítom szörfözni. De mindez persze Budaörsön volt, úgyhogy Budakalászról irány Budaörs a két bálnával a kocsi tetején persze. Ha már Budaörsön voltunk felvetőtödd, hogy ugorjunk be Gergő barátnőjének szüleihez (hisz a bartnője is ott volt velünk).
Itt történt a második dimenzióugrás azt hiszem.
Elkezdtünk felfelé kapaszkodni a Frank hegyre, ez Sasadhoz van közel. Mentünk fel fel fel fel, egy kicsit még fel, aztán már az út is elfogyott, csak talpfák, fel fel fel fel, jobbra aztán fel, fel és akkor egyszercsak az erdőszéléhez értünk, elfogyott a talpfa is. Ott pediglen egy kis házikó.
Ilyen hely nincs. Hátrafordultam és a lábainknál Budapest, picike kis fények jelezték, hogy ott a város lent, a messziben, elképesztő kilátás. Megvendégeltek minket marhahúslevesre, és kacsazsíros hagymás kenyérre. Nem is tudom, mikor ettem utoljára zsíros kenyeret. Isteni volt, ez biztos az emberek többségének nem lett volna élmény, de az én izlelőbimbóim teljes extázisba estek a hagymás zsíroskenyértől. Megrészegülve bámultam le a városra, málnaszörpömet kortyolgatva, miközben Gergő apósa elmesélte, hogyan javította meg a rotációs kapáját. (Attilánál is volt rotációs kapa, három is). Meg, hogy hol lehet Pesten salétromsavat kapni (5000Ft litere, neki van). Hogy pontosan mire használja, az nem derült ki. Sósavja is van, azzal többek között a kerti zuhany vastálcáját tisztítja. "Matt lesz de fehér" -mint megtudtam.
Mire este hazaértem még tartott a Monthy Python maraton, de a nap tükrében dokumentumfilmnek tűnt, úgyhogy le is feküdtem gyorsan.