maszületett

Ma lettem harminc éves. Furcsa dolog. Már ennyi, még csak ennyi. Páran fel is köszöntöttek, jól esett. Ilyenkor mindig elhatározom, hogy én is megjegyzem mások szülinapját, és jól felköszöntöm majd őket, mert az nagyon jó mikor valakitől váratlanul kapsz jókivánságot, ráadásul jókor.

Az előbb pont láttam egy kis foszlányt egy Popper előadásbol. Mesélte, hogy egyszer feltették neki a kérdést, hogy mennyit is örül úgy általában a hétköznapokban. Ő speciel akkor megi*edt milyen keveset. Érdekes kérdés. Elgondolkoztatott, ugyis ilyen gondolkozós vagyok így az évforduló környékén. Tegnap egész letargiában voltam, nem is tudom miért. Biztos az időjárás.

Szóval mennyit is örülök? Azt hiszem egészen sokat. Ma például emailen átküldtek egy funky-gitár iskolát. Nagyon örültem neki. Aztán el is kezdtem gyakorolni és egész jól haladok. Ennek is örültem. Aztán tilinkóztam ez is vidám volt, és közben jött egy hívás, hogy jövő félévben miket tanítok. jó félév lesz, sok tárgyat kaptam. Örülök, mert akkor kicsit több a gázsi is. Ennek is örültem. Voltam kicsit erősödni, az is jó. Aztán sütöttem húst ebédre, nekem ízlett, és ezt örömmel nyugtáztam. Utána dolgoztam egész sokat, az mindig jó érzés, mert utána nem nyomaszt a sok dolog. Aztán itt járt egy gitáros srác, aki idén diplomázik a jazztanszakon. Kell nekik bemutató tanítani, és megkért legyek én a nebuló. Annyira abszurd és mókás helyzet lesz, hogy örömmel elvállaltam. Most az elébb meg az Akiko-tol is jött sms. Ennek is örültem. Azt hiszem ez a nap egész jó. Kiváncsi vagyok más napokon is örülök-e ennyit.
Lehet, hogy csak én tudok ilyen apró cseprő badarságoknak örülni. De ha ez van, akkor ennek kell örülni, őőőőőőőőőőő ja, most meg annak örülök, hogy ma ennyit örültem öööööööö

ui: kell egy stratocaster