Graz

Mult csütörtökön Grazban meglátogattuk a KUG-ot. (Kunst Universitaet Graz) Van ottan egy elég jó jazz tanszak. Nagyon szép kis város. Nyílt nap volt. Mármint zárt nap, mert ugyan meghirdették, hogy nyilt nap lesz, de pont a tavaszi szünetre sikerült tenni, ezért a fő rendezvényen kivül minden üres volt, nem voltak órák... Ez persze csak akkor derült ki mikor a főépületből átbandugoltunk a jazz tanszakra, ahol néhány kósza diák gyakorolt, és egy kedves portásnéni mosolyogva felvilágosított bennünket, hogy a nyílt nap annyira nem is nyilt. Cserébe viszont pont arra járt a szaxofon tanár, és látván, hogy ott téblábolunk 1 órás turán megmutatta minden zegzugát a sulinak. Nagyon kedves ember, és sok hasznos dolgot mondott. Mázli.


Vissza a városhoz. Szép, kedves, igazi kisváros.
Bár van néhány furcsaság is. Aki definiálni tudja mi is látszik a képen, az kap két köcsögöt a köcsögfájára.



















Nagyon érdekes egyébként a grazi építészet. Mókásan keverik a modernt a a kevésbé modernnel. Találtunk például egy hidat, aminek a közepe egy kávézó, egyenesen a startrekből.

















Ez belülről. A pincér kellemesen paraszt, de mindenért kárpótol a dizájn.











Valaki eltemetett egy tornyot, ez is biztos koncepció.














Vannak modern szobrok is, itt van például ez az izé, ennek definiálásáért is jár 2 köcsög.















Ez a kedvencem, itt érződött igazán, hogy nem Németországban vagyunk. Tessék elolvasni a feliratot a jobb oldalon, a piros plakátot nem nehéz észrevenni a másikon.







Zárásként itt a suli, nyílt zárt kapuja.

a hét főbb eseményei

Volt a héten a konziban egy diákönkormányzati gyűlés. Ez azért érdekes, mert pár hónapja fénymásolni akartam és gyanútlanul besétálván a titkárságra összefutottam a suli igazgatójával. Mosolygósan üdvözöltük egymást, majd igy folytatta: "ja, majd elfelejtettem, te vagy a diákönkormányzat elnöke." Szóval így lettem én eme nemes poszt büszke viselője. Jött valami ellenőrzés ugyanis, és iskola nem lehet dök nélkül. Amikor az ellenőr rákérdezett akkor persze kapásból mondani kellett valamit, és valakit. Így lett osztályfőnökünk is. Feletébb mókás. Lényeg a lényeg, a suli jövője kicsit veszélybe került, mert valaki szemet vetett a házra, ahol vagyunk. Ezért ki akarták üriteni, beleértve a zenesulit is. A gyűlés pedig arról szólt, hogy akkor most mi is a helyzet. Elég bonyi sztori, sok tulajdonossal, még több érdekkel és ellen érdekkel. Lényeg a lényeg, úgy tűnik még maradunk, és majd egy két év mulva kell költözni, de az iskola, és első sorban a konzi megmarad.
Vissza a gyűléshez. Ahogy én lettem a dök elnöke, úgyan ezen a módon alakult a szülői testület is. Kicsit olyan volt mint a süsüben a hadsereg. Két zenész papa (alapfokura járnak a gyerekeik) játszotta a szülői testület szerepét, mi ketten a dök elnökséget, ott volt még az igazgatónő, meg persze a kiváncsi diákság kiváncsibb fele. Pont egészséges mértékben volt abszurd az egész helyzet, ezért aztán jó hangulatban telt.

Apropó Süsü. Voltam a héten Smarton trio koncerten (www.smartontrio.com). Nagyon kedvelem őket. Tiszta mesezene. A koncert alatt egész kerek mesét költöttünk. Pont ráillett, amit éppen játszottak. Volt benne királylány, meg kóborkirályfi, harc a sárkánnyal. Majd persze happy end. És még stáblista zene is jutott a mese végére.

Tegnap este koncerteztünk. A magyar jazz ünnepe cimű rendezvényen szórakoztattuk mi is a közönséget egy szett erejéig. Én jól éreztem magam a színpadon. Mondjuk általában jól érzem magam a színpadon, ugyhogy ez nem igazán hír értékű. De a koncert után két rendezvényszervező csóka is felkeresett, és elkérte az elérhetőségünket.

múnvolkin ber

imádom ezeket a dolgokat. Angolul nem beszéloknek a feladat: hányat passzol a fehér csapat. Helyes megfejtés

http://addict.blog.hu/2008/03/15/awareness

tolvajok

Egy gitáros ismerősömnek ellopták a hangszerét. Elképesztő, hogy heti rendszerességgel kapok ilyen hirt. Rengeteg hangszert lopnak mostanában. Van persze olyan történet is, mikor valaki hanyagul teszi ide vagy oda le, és úgy viszik el a hangszert. De nem mindig. Úgy tűnik, hogy Budapesten hangszerlopási hullám van. Eddig tulnyomó részt szaxofonok tűntek el, de úgy tűnik, hogy már mindent visznek. Gonosz dolog. Nem is tudom mi lenne, ha az enyémet lopnák el. Fel is irom a gyártási számát. Nem mintha ez sokat segítene. Persze annak se örülnék, ha mondjuk a pénztárcámat lopnák el, de azt mégis lényegesen könnyebb pótolni, mint egy jó hangszert. Berzengető csak belegondolni is.

körte

Még karácsonyra lepett meg bátyuskám egy körtével és egy naranccsal. De ezeket nem zöldségesnél, hanem egy dob szaküzletben vásárolta. Nem ehetők, cserébe viszont furfangosan valami szemcsés anyagot rejtettek a gyártók a gyümölcsformára fröccsöntött műanyagba. Tehát valójában csörgők. Időnként előveszem és gyakorolgatom. Csörgőzni ugyanis nem könnyű. Mármint pontosan és jól. Össze vissza persze bárki tud.

Igy is lehet:




na nekem ez pont még nem megy, de már egy triolás és egy nyolcados alapgrúv egészen jól szól. Mostanában a körtén gyakorlok. Annak kicsit magasabb és finomabb a hangja. A naranccsé pedig pregnánsabb. Majd egyszer biztos fog már a kétkezes különfikcsizés is menni.

WAH WAH

wah wah ejtsd vau vau. Nem kutyául tanulok.
Igy néz ki:




Rendkívül mókás találmány. Ha billegteted előre hátra a pedált a lábaddal (vagy bármi más tagoddal). akkor a hangszin változtatásával érdekes hápogó hatást kelt. Ezért hívja a népnyelv hápogónak is. Hivatalosan wah pedál. A crybaby a dunlop típusú pedálok neve. Gyerekkorom rajzfilmzenéiben gyakran használatos szerszám.
Ez a fehér zoknis gyerek elég sokféle dolgot megmutat, amit tud a pedál, de nem mindent. Vannak még más hangjai is.




Szóval tegnap dél óta boldog tulajdonosa vagyok egy ilyen szerkezetnek. Zsírkirály!