tömegiszony

Tegnap A38 ra mentunk kispajtásokkal. Ez alapvetően semmi extra. Csordultig volt tömve néppel. Ez sem extra. Viszont ez azt jelenti, hogy a hajó gyomrában, mint csúcsforgalomban a négyeshatoson nyomorognak az emberek. 180 centinél magasabb egyedek nem ismerik milyen érzés valójában tömegben lenni. Ők békésen bámészkodnak, míg én csak a hátukat, jobb esetben a tarkójukat látom. Mindeközben persze mindig akad egy ekkora tömegben olyan kósza lény, aki úgy dönt, hogy valami fontos dolga van hátul, tehát valahogy ki kell keverednie a tömegből. Érthető persze, hogy nem a nagy benga állatokat próbálja félrelökni, hogy kifurja magát, hanem inkább vertikális deficittel küzdő egyedeken gázol át. Emiatt persze nekem például, egy ekkora tömegben álldogálva kb. 10 másodpercenként jönnek nekem. Ez fél óra elteltével nagyon idegesítő, mondhatni kibirhatatlan. És ilyenkor kimenekül az ember gyereke, ezzel persze más szegény sorstársait bosszantva, hiszen nyílván én sem a benga gyúrós gyereket fogom odébb tessékelni, hanem valami pórul járt leányzót. Sámlival kell járni. Csak egyszer tapasztalnák meg a 2 méteres létrák, milyen is mikor bent vagy a tömegben. Biztos jobban figyelnének.
Voltam egyszer egy kiállításon, ahol teljesen sötét volt. Meg lehetett tapasztalni milyen az vaknak lenni. Valami ilyesmi kéne magas embereknek. Tapasztalják meg milyen az mikor a fejed nem meszeli az eget.