rámköszönő mult

Tegnap hajnali kettő tájt egy füstös szórakozóhelyen egyszer csak odalép hozzám egy kedves, korombéli lány és nekem szegezi a kérdést "nem voltál te Kodályos?"
Kellett pár pillanat, hogy megértsem mit is kérdez. Első általánost ugyanis a Kodály Zoltán zenei ált isk-ben töltöttem. Ő pedig megismert. Miért is ne, elvégre 23 éve látott, és szinte semmit sem változtam. őőőőőőőőőőőő hihetetlen, de 6 éves voltam akkor, és erre most megismer. Azt állította, hogy a hangomról. Na jó, lehet, hogy a hajam fontosabb ismérv volt, de végülis mindegy. Megismert. Ráadásul mesélt egy sztorit is, amire persze én már nem emlékszem. Állítolag miután én már rég nem abba suliba jártam, a szülinapi zsúromra elhívtam őt, meg még egy vagy két embert a régi osztályból. Ez őket annyira meghatotta, hogy 23 évvel később megismert.


Akkor igy néztem ki. Nem is annyira nehéz felismerni, őőőőőőőőőő.
Egész meghatódtam, hogy felismert, meg oda is jött. Probáltam a mészrögöket az agyamba kicsit megkapirgálni, és azt hiszem én is homályosan ugyan, de emlékszem.