le a virusokkal

Betegnek lenni nem jó, sőt tovább megyek, kimondottan rossz. Szombat délután egyszercsak elkezdett fájni a torkom, aztán meg lényegében mindenem. Az egész vasárnapot ágyban töltöttem. Ez sokat segített, de még mindig nyűgös vagyok. Pedig annyi tervem volt vasárnapra, de igy a mozgás helyett a fekvés maradt. Na mindegy. Már vagy két hete nem jutottem el gyúrni. Elfogyok.

Cserébe viszont sokat gyakoroltam, és ez jó érzés.

Összejött csütörtökre egy kis tolmács meló. Tavaly volt itt valami ausztrál muki egy konferencián, ahol szintén tolmácskodtam, meg segítettem neki. És most felkeresett, hogy a kollégái tárgyalnak a minisztériummal, és lenne-e kedvem.
Naná.
Csak az a baj, hogy pont csütörtökön van, és én ugyebár alapból csütörtökönként tanítok, tehát az összes bevételem csütörtökre esik, vagyis ezen a héten nem esik. Tehát, a csütörtöki kis meló alternatív költsége magasabb mint maga az extra bevétel. Csak ugyebár az ember gyereke ilyenkor remél, hogy ezek az ausztrálok jönnek még, és kell nekik máskor is ember. Tekintsük ezt befektetésnek.

Polite notice koncert

Én nagyon jól éreztem magam az egész koncert alatt. Elég sok zenészpalánta is eljött, és nem is lettem ideges ettől. Egy éve még megfagyott bennem a vér, ha úgy véltem, hogy értő fülek is hallgatják a produkciót. Azt hiszem kezdem elhinni, hogy mások számára is élvezhető, amit csinálok. A zenekar nagyon jól szólt, és végre sikerült tényleg muzsikálni. Elengedtük magunkat, és sok izgalmas dolog történt. Persze voltak bakik, de hamar sikerült kikeveredni belőle, a többsége fel sem tűnhetett a hallgatóságnak, csak mi tudtuk, hogy nem ez volt a terv. Kezdi megtalálni a zenekar a saját hangját. Szóval stenkes volt. Ezek miatt a pillanatok miatt érdemes gyakorolni, rengeteg munka, de minden perce megéri. A színpadon minden más értelmét veszti, és nem is hiányzik semmi, csak a pillanat létezik.

Pénteken volt egy kis színházas hakni, az nem volt annyira jó, de lement. Vmi epilepszia konferencia záró rendezvénye voltunk. A nézők élvezték, én kevésbé.

Nagyon élvezem a kötelező jazz-zongora órákat. Harmonizálni tanulunk lényegében. Egész más mint gitáron, izgalmas.

Majd teszek fel képet a koncertről, unokaöcsém fényképezett, csak meg kell szerezni a képeket.

zsírkirály

A blogbejegyzések ritkulása jól tükrözi, hogy mennyire zizi lett az életem mióta beindult a suli, meg a munka. Élvezem, csak rettentő sűrű. Gücsa gücsa, ahogy azt a művelt japánok mondanák. Apropó japán. A volt japán tanáromról, Akikosanról kiderült, hogy terhes, sőt annyira terhes, hogy mindjárt nem is lesz terhes már. Irtam neki egy sms-t, hogy elhívjam a koncertünkre, erre azt válaszolta, hogy szívesen jön, ha éppen nem szül. Jó kis hír. Majd este kiderül, hogy ott lesz-e. Ha ott lesz, akkor neki ajánlom majd a "the birds and the bees" című számot.

Nyelvében él az ember rovatunkat ezzel megnyitom. Sok külföldre szakadt blogolvasóm okulása érdekében az aktuális szlenget gyakorlati példákon fogom bemutatni.

Első fejezet: zsírkirály.

Csütörtök óta sokminden történt. Megvolt az első jazz-zongora órám, zsírkirályság. Improvizációs gyakorlat című óra is volt, legalább annyira érdekes mint hasznos, és még szórakoztató is. Egyszóval: zsírkirály.

Voltam szörfözni megint, és végre elindult a hajó, megsiklott, csak úgy repült a vizen. Najó, ez enyhe túlzás, de azért bizton állíthatom, hogy zsírkirály volt.


Ezeket a karkötőket csomóztam hirtelen felindulásból. Leleményes ez a technika, lényegében egy féle csomó, egy mezei duplahurok, és ilyen zsírkirály mintákat lehet készíteni.

Ma este koncert, majd leírom milyennek éltem én meg. Remélem zsírkirály lesz.

csütörtöki nagyhalál

Ebben a félévben minden csütörtököm brutális lesz. Elkezdődött a fősuli is. Tegnap tartottam az első előadásokat, jónak igérkezik a társaság. Nyolcra mentem, a német képzésen van szoros egymásutánban két 90 perces előadásom. Az első kimondottan jó, mert csak negyvenen vannak, ennyi embert könnyű megragadni, viszont a második előadásra átjön a harmadik évfolyam is, így kétszer ennyien lesznek. Remélem, hogy az óralátogatás természetes dinamikájából fakadólag nem lesznek majd ilyen sokan. Nehéz bebeszélni a teret, mert nagy az alapzaj ennyi embernél, és sokkal nehezebb megfogni a társaság kollektív figyelmét. Épp a két előadás közti pihimet töltöttem és csak kiváncsiságból rákérdeztem az angolképzésesekre, hogy most akkor ezek szerint nem indul a tárgy, amit tartottam volna, merthogy nem jelentkeztek. Erre kerek boci szemekkel azt mondja a nő, hogy dehogyisnem, ma egykor van az első óra. Hidegzuhany. Végezvén a németképzésen rohanás haza, kicsit szótárban megnézegettem pár szakkifejezést, és rögtönöztem egy előadást. Szar volt. Ráadásul angolul beszélni egész más, még nincs benne annyi gyakorlatom, ugyhogy nem éreztem a helyzet magaslatán magamat. Például fogalmam sem volt, hogy ejtik angolul ki azt, hogy ózon, meg belebotlik a nyelvem sok szóba, hiába tudod, hogy van, kimondani hangosan más. Majd csak belejövök, remélem felkészülten jobban fog menni azért.
De ekkor még nem ér véget a nap. Van egy óra szünet és a konziban kezdődik a jazzelmélet és jazztöri óra, aztán szoros egymásutánban jön még egy szolfézs is. Eddigre már annyira zsong a fejem , hogy garantáltan semmit nem hallok meg. Ráadásul ezen a héten jazz fesztivál is vagyon, ugyhogy hajnali kettőre értem haza.
A koncert, amit hallottunk nagyon tetszett. Magával ragadó volt. Utána még kicsit a társasággal megváltottuk a világot, aztán egy kellemesen összehányt éjszakai busszal hazajöttem.

el innen?

Végre suli, megvolt az első gitáróra is. A zene a legjobb dolog a világon. Becsukod a szemed, játszol és minden gond eltűnik.
Utálatos dolgok történnek mostanában kis hazánkban. Én nem követem, de nehéz ignorálni, mikor mindenki a környezetetben hangosan kesereg és rosszul érzi magát, és az elmenésről beszél, tervez, hangosan szorong. Bevallom engem két dolog köt, a zenesuli, ami az első olyan iskola, amit teljes szívből csinálok, és imádom minden pillanatát. A másik, az a család. Szerintem az emberek hajlamosak alábecsülni a család erejét, és fel sem tűnik mennyi energiát jelent a közelségük. Tényleg jobb-e egy másik országban. Nem tudom, nem tudhatom, még sosem próbáltam. Lehet, hogy akinek nincs veszteni valója könnyebben vág neki. Én biztonsági játékos vagyok, és utálok mosogatni. Na mindegy, a lényeg úgyis a fiszmollmajor.

Szörfingjúeszéj

Ma voltam végre a szörföt kipróbálni, az újat, a fantasztikus kék suhanót. A dráááááágaszáááágom. Fantasztikus, hiperszupi húdanagyon azta. És akkor most a részletek:

17:00, Luppa sziget
levegő 19 fokos, napsütés, 3-as szél
víz 15 fokos

Kalandra fel, szörfözni kell. Én most próbáltam először a neoprén ruhát ráadásul hidegvízben. Zseniális találmány, bár csak rövid ruha de igysem fáztam. Itt rövid hálámat rebegném az eladónak a boltban, aki szakszerűen a kisebb méretre beszélt rá, így egyáltalán nem tud alámenni a víz. Csak a hátam közepénél fodrozodik meg néha a ruha, és ott át tud öblíteni a hidegvíz. Ez az érzés leginkább ahhoz hasonlítható, mint mikor nyakonöntenek egy pohár hidegvízzel, míly meglepő.
A mentőmellénytől is tartottam, azt hittem nem lehet benne mozogni. De kellemesen csalódtam, egyáltalán nem zavar a mozgásban, a vizben pedig kifejezetten kellemes, hogy nem kell küzdeni a fennmaradásért. Ebben még a bátyám is szeretne úszni. Ráadásul melegít is.
Eddig én csak kezdő szörfön mentem, arról sosem esem a vízbe, nem billeg no trouble, felhúzod és már mész is.
Ez nem kezdő szörf.
Vízbe esni, és kimászni már nagyon tudok. Jó alaposan begyakoroltam ma. Gondoltam oda-vissza menni mindenki tud, én majd inkább egyhelyben próbálkozom. Az elindulással még gondok vannak, de menni fog. A nap tanulsága, hogy ezt nem csak vitorlával kell irányítani, hanem lábbal is. Egész más érzés, de imádom. Gergővel mentem, ő is kipróbálta, és ő egész ügyesen tudott vele menni.
Most az öcsém szobája átalakult szörfszárítóvá, ő ugyis Svédországban van:)

Szeptemberi derhenyő

Lohadt időjálás! Csak azért van biztos ilyen hideg, hogy ne tudjam kipróbálni a szörfömet grrrrrrrrrrrrrr. Pedig legalább egyszer még vízre akarok szállni ebben a szezonban.

Csütörtökön próbáltunk, énekes nélkül. Kemény munka ment, metronommal gyúrtuk a számokat. Rendkívül hasznosan telt szerintem az egész próba. Alig várom már a hétfőt, kezdődik a suli.

A volt egyetemi társak között felütötte fejét a házasodási láz. A következő hónapban két esküvő is lesz, meg egy kapcsolódó leánybúcsú. Az egyetem uccsó két évében összeverődött bandáról van szó. kb 20-an vagyunk. Jó társaság, és most már majdnem mindenki párban van. Már volt jópár esküvő, és hármunkat kivéve mindenki legalább el van jegyezve. Minden alkalommal mikor összefutunk nekem szegeződik a kiváncsi érdeklődés, hogy van-e már valaki. Nem tudom, hogy én vagyok-e ennyire különc, vagy a többiek kétségbeesettebben próbálnak megfelelni a társadalmi konvenciónak.
Ja, eddig van egy 3 hónapos baba, meg januárban jön a követketkező. Mondjuk nekem is elég hangosan kongat a biológiai órám. Na mindegy. Lényeg a lényeg, két hét alatt két lagzi és egy leánybúcsú. Mondtam is a nászajándékmegbeszélőösszejövetelen, hogy jobban kellene koordinálniuk, mert igy a csoportos ajándék egy párra eső része sokkal szerényebb lesz. Nem érvényes így egymás nyakára tenni az esküvőket.

Szupervízió

Vagyon ez a színház www.rogtonzesekszinhaza.hu amiben én vagyok a zenekar, mint a süsüben a hadsereg.
Ma megint volt kis előadás, igazi hakni. Szeretem ezt a szinházasdit, érdekes, mert minden alkalommal más, és tényleg teljesen szabadon improvizálhatok. Érdekes kihívás szoros egymásutánban mindenféle hangulatot érzelmet eljátszani a szinészekhez alkalmaszkodva, őket segítve, nem pedig egy zenekarban. Mindig a közönségtől függ nagy részben, hogy milyen lesz az előadás menete, mert ugyebár az ő történeteik jelennek meg.
Ma egy diplomaosztón játszottunk. Méghozzá az IBS szupervízor képzőjének diplomaosztóján. Erről kiderült, hogy egy 2 éves képzés, amit most 11-en végeztek el. Hihetetlen, hogy miket nem tanítanak már manapság. Próbáltam összerakni, hogy ez mégis miről szól, de az jött át, hogy a képzést elvégzők sem biztosak benne. Ez lényegében szerintem egy hatlamas LÁMLENGESÉG. Sok pénzért, amit majd utána sok pénzért eladnak felsővezetőknek, akik sok pénzt fizetnek, hogy a cégük jobban menjen ettől. Persze az egész egy nagy semmi. "A szupervízor szupervizorának a szupervízióját végző személy ambivalenciájának a szupervíziója...."
Egy bazi nagy ködösítés, és ezt nem tudták levetkőzni a történetekben sem. Egymásra licitálva próbálták a frissen végzettek bizonygatni, milyen sokat is tanultak, és mennyit fejlődött az ő személyiségük, és mikor is váltak IGAZI szupervízorrá, addig csak azt hitték, hogy már azok, de akkor tényleg mostmár hűde igazándiból is azzá váltak. Egyértelmű, hogy ez egyféle agymosás, illetve miután a mosás és szárítás megvolt a delikvensek megtanulják a technikát, hogyan is kell mások agyát kimosni. Ketten voltak, akik úgy tűnt átlátnak a szitán, és tényleg tisztán anyagi megfontolásból csinálják, de a többiek megdöbbentő őszinteséggel beszéltek a megvilágosodásukról.
Ilyesztő, hogy az emberek mennyire nem gondolkoznak, és szeretik, ha megmondják nekik, hogy mit kell gondolni, sok pénzért még jobb.

Lakógyűlés zenészéknél

Tegnap volt lakógyűlés, mármint évnyitó a konziban. Ez ugyebár egy jazzkonzi, tehát zenének is kell lennie, úgyhogy úgy indult, hogy egy zenekarnyi diák játszott egy számot. Itt még szokásos módon zajlott minden.
Aztán hirtelen a szokásos "üdvözöljük új diákjainkat" beszéd helyett lakógyűlésbe csapott át. Elég sok változás van, mert hoztak a nagyokosok a minisztériumba mindenféle határozatot, és az iskolának ezeket be kell tartania. A különféle újdonságokat, melyeket most nem részletezek, hol kitörő örömmel, hol meg nagy kollektív sóhajtással vette tudomásul a közönség. Rendkívül vicces volt. Mintha a muppet show közönségében ültem volna, ráadásul a mi kis blokkunk a jobb hátsó sorban tökéletesen betöltötte Astoria és Waldorf szerepét (ez a két öreg az erkélyről). Aztán volt még egy kis zene zárásként, és indulhatott a verekedés a jó időpontokért, óraegyeztetés, ami elég érdekes, úgy hogy még a csoportos órák időpontjai nem voltak meghatározva.
Szóval a nagy káosz és kavarodás ellenére is, kis kitartással legalább a saját évfolyamom órarendjét sikerült összedobni.
Utána bandáztunk, meg dumáltunk még estig a kispajtásokkal.
Végre elindult az év:):):):):)

Szörfing

Vettem egy szörföt. Több mint tíz éve álltam először szörfön egy balatoni nyaraláskor, azóta szeretnék. Minden évben sóvárogva néztem, néha-néha sikerült bérelni, max ötször. A Balatonnál csak 4 helyen lehet bérelni, és én sosem ott voltam:( Lényeg a lényeg, hogy megérett a helyzet, és végülis vettem egyet. Méghozzá egy jót. Eredetileg használtat akartam, de így alakult. Tegyük hozzá, hogy használt árban jutottam ehhez.
Persze kell neoprén ruha is, mert szélben szörfözik az ember, és hamar fázni kezd, a mentőmellény pedig kötelező. A bírság ára pont egy mellény.


Elég vicces mikor megpróbálod felvenni ezt a ruhát. Passzentosnak kell lennie,hogy minnél kevesebb víz tudjon bemenni alá, mert az kihűt, ezért persze külön művészet belebűvölni magadat. A mentőmellényben pedig úgy érzi magát az ember mintha páncélzatban lenne. A neoprén ruha felvételénél már csak a levétele nehezebb. Nagyon ötletes ruha, hátul cibzáras, és egy hosszű madzag segítségével tudja az ember magának is felhúzni, nincs szükség öltöztető segédekre.









Ez a deszka, nagyon szép. 113literes, 284 centi hosszú és kék.





Meglepő, de ez a vitorla, 5,5 négyzetméteres, monofilm. Beletelt vagy fél órába mire összeraktam. Irtó nehéz volt belebűvölni az árbocot. Az árbóc ugyanis egyenes, bár van némi rugalmassága a jelek szerint, de ezt mikor a görbére varrt árbóczsákba próbálod beletuszkolni nem derül ki.
A többi részét már viszonylag gyorsan rá lehet szerelni, de a vitorla megfeszítéséhez egy kisebb gorilla ereje szükségeltetik. Úgyhogy célszerszámot gyártottam és végül sikerült jól kifeszíteni. Ja, és narancssárga.



Ez a boom szemből, a vitorlán a keresztfeszítő. Egyébként azért boom a neve mert ez az a része a vitorlázatnak, ami forduláskor fejbevág 'booooom'. A kék vastag kötél a felhúzó, csomó is van rajta. Elég vicces mert a csomó extrának számít, úgyhogy kötöttem rá. Az én szörföm legyen extrás. Csak most, csakönöknek, teljesítménynövelő csomóval.

Most pont irtózatosan vacak idő van, és villámlik is. Esőben lehet szörfözni, villámlásban nem, belecsaphat az árbócba. Na mindegy, remélem még a héten ki tudom próbálni.

Szülinap skával spékelve

Mint már említettem Gergőnek szülinapja volt, és ezt Gergő szereti megünnepelni. Próbára tortával, borral jött ezen kívül rendezett egy gigászi bulit is Szentendrére, hisz ott lakik. Nem akartam üres kézzel menni, úgyhogy gyártottam ajándékot is. Ez látszik a képen. (biztos van hibás is, főleg a nem latin betüsekben, de ez az ajándék élvezeti értékét nem rontja). Még klingonul is rajta van (gyengébbek kedvéért a klingon az egy faj a startrekből). Szóval ezt a cd-ét rögtönöztem ajándékba, először gondoltam adok egy üreset teleirogatva, aztán végül telepakoltam zenével is.
Gergőnek rengeteg barátja van, legalább is sokan eljöttek. Van egy ska zenekara, és a buli alaphangulatát az élő zenebona, tinci tánci adta meg, nomeg az a jelentősebb mennyiségű alkoholipari termék, amit a nép magába töltött viszonylag rövid időkereten belül.



A nappali a kis ház padlásterében van, itt volt a buli lényegében. A zenekar, és minden zenélni vágyó kalandor a két szekrény között alkalmi szinpadra zsufolodott. A saxofonosnak már csak a függőágyban jutott helye. (Gergő egyébként a félmeztelen srác, zöld basszusgitárral a hasán)
Itt is beigazolodott az elméletem, my theory, which is mine, that I have, that belongs to me. köhh köhh. Tehát az elméletem, miszerint köhh köhh sok jó ember kis helyen is sok jó ember.





Az idő multával a tetőszerkezetre fellógatott függőágy átalakul egyfajta kihívássá, egyre jobb kedvű ifjak igyekeztek belemászni, több kevesebb sikerrel. Személyi sérülés nem történt...



Külön felhívnám itt a figyelmet az éneklő kesztyűszamárra. Győzködni kellett ugyan, hogy szálljon be ő is dzsemmelni, de végül sikerült rávenni. Van az ilyen bulizos zenélős partyknak egyfajta menetrendje. Ez már az a fázis, ahol nem maga a zene a lényeg, hanem csak a hangkiadás. Mindenki egyszerre igyekszik hangosabban játszani mint a többiek, egyféle végtelen spirálba kerülve a végén már csak rettentő hangos és ritmikus katyvasz van, de általában ilyenkorra a résztvevők ezt már fantasztikus zenei élményként dekódolják.


Teszteltem, fel sem tűnik, ha valaki például egyszercsak szaxofonozni kezd. Helyesbitenék, nem szaxofonozik, csak teljes erejéből tutul és sípol egy erre a célre tökéletesen megfelelő réztárgyon. Itt persze érdemes kiemelni azt is, hogy a szaxofon jogos tulajdonosa egyáltalán a kisérletet végző személynek még (vagy már) odaadja a hangszerét 'kiprobálásra'.



Én nem szoktam alkoholizálni, nem elvek miatt, egyszerűen nem bírom. Viszont jó szomjas lesz az ember a sok tinci-táncitól, meg zenélgetéstől, és alkoholmentes ital meg nem nagyon volt. De persze minden helyzet megoldható. Miután találtam egy túlméretes bögrét (biztos le volt árazva, mert mérethibás) találtam belevaló italt is.



És persze minden buli véget ér egyszer. Az ifjak gyermeki ártatlansággal mély álomba merülnek és valaki a szoba túlvégén bekapcsolja a porszívót.