szülinapi próba

Tegnap próbáltunk. Meglepő módon csak negyed órát késett a banda. Nagyon jó hangulat volt, Gergő a basszusgitáros hozott tortát saját szülinapja alkalmából. Ez jó szokás, így biztos nem felejtenek el megünnepelni:) Mondtuk is neki, hogy több szülinapot is tarthat évente.
Majdnem végig egy számot nyúztunk, de szerintem megérte.

Új húrok

Ma bementem a fősulira elvégre mindjárt kezdődik az év, és még nem tudtam, hogy milyen tárgyakat fogok tanítani. Úgy tűnik három tárgyat viszek ebben a félévben, kettőt németül, egyet angolul. A német képzésen ezek már bejáratott tárgyaim, csak elő kell bányásznom a jegyzeteimet. Viszont az angolnyelvű képzésen nem volt bent senki, úgyhogy nem derült ki, hogy mikor lesz az óra, meg van-e valami előírás, hogy mit is kell elmondanom, vagy szabad kezet kapok. Ez utóbbit remélem.

A német képzésen a főnöknő szegény nagyon kivan. Nyáron költözött és nagyon megviselte, fogyott csomót, és látszik rajta, hogy túl van feszítve minden idegszála. Komolyan félteni kezdtem. Olyan fajta ember, aki mindent túlpörög, túlizgul, és emiatt szorong. Mindig sajnáltam az ilyen alkatokat, de az ő esetében szerintem komolyan kell félni, hogy nehogy lekapcsoljon valami a szervezetében, és valami szörnyű történet kerekedjen.

Délután volt egy lehetséges projekt-munkával kapcsolatos megbeszélésem. Lehet, hogy lesz belőle valami.

És a nap fénypontja: vettem új húrokat, a klasszikus hangszerre is. Fel is raktam, eddig egy már talán két éves húrkészlet volt rajta, elég matt és tompa volt a hangja. Most nagyon jól szól, cseng-bong még, de ez elmúlik egy két nap alatt. Letisztul majd. Megérte. Más világ így játszani rajta. Alig lehet letenni, anyira szépen szól.

gurgulázni pedig kell!

Fantasztikus napom volt.
Reggel elmentünk K. Csabival szörfözni a Velencei tóra. Ő az a srác, akinél vasárnap végül lepakoltuk a szörf-fosziliákat.
Reggel mikor az autópályán araszoltunk a dugóban a tó felé zuhogott az eső, setét volt az ég. Úgy tűnt lehet, hogy feleslegesen megyünk le Velencére. Mire azonban odaértünk pont elállt, viszont nem volt semmi szél.
Sebaj, azért a vasárnapi dimenzióugrásból szerzett, és közben megfoltozott szörföt összeszereltük. Csabi úgy is teljesen kezdő, ugyhogy jól is jött, hogy nem volt szél a kezdetekkor. Én játszottam az oktató szerepét:) Aztán ahogy ügyesedett pont olyan ütemben erősödött a szél is. Mintha rendelésre jött volna. Félidőben kihoztuk picit a partra a szörftestet, mert már nagyon megtelt vízzel, és le kellett engedni. Búvárszörf volt már. Aztán még délután is siklottunk. Szépen sütött a nap is. Ezen a nyáron ez volt a negyedik igazi nyaralós napom, és messze ez volt eddig a legjobb.

De ekkor még nem ért véget a nap. Nekiláttam este gyakorolni és életemben először pár ütem erejéig gurgulázott a tremolóm. Felmerülhet persze a kérdés kevésbé szakavatottaknak, hogy mi az ördög az a tremoló, és mér kéne gurguláznia. Itten van egy link:

http://youtube.com/watch?v=AIzKsNIRrV4

szóval erről lenne szó. Ez a gurgulázó hang a tremoló, ha valaki jól csinálja.
(Akit érdekel: úgy lehet elérni ezt a hatást, hogy hüvelykujjal megpengetjük a basszushangot, majd szoros egymásutánban, rettentő egyenletesen a gyűrüs- a középső- és a mutatóujjakkal a másik megszólaló hangot is. Így ugyan az a hang háromszor szólal meg, megfelelő sebesség, kéztartás, köröm méret, húr nameg persze kedvező széljárás esetén gurgulázó hanghatást keltve.)
Már egy jó ideje egész gyorsan eltudom játszani ezt a darabot, de még sosem sikerült igazán gurguláztatni a tremolot. De ma először megszólalt. Elképesztően jó érzés volt. Ha pár ütemen át megy, akkor menni fog végig is.

hétfő

Nyugisan, gyakorlósan telt a nap. Egy hét múlva kezdődik a suli, meg a tanítás, meg minden. Jól ki kell használni az utolsó nyugis szabad hetet. Aztán nem lesz megállás szerintem jó sokáig.
Egy Metheny szám szólóját szedem, James a címe, az offramp nevű albumról, ha valakit érdekel. Nagyon jó szám, és szépeket játszik rá.

Dimenzió kapu

Hihetetlen napom volt vasárnap. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerülhet pontosan elmesélni. Szerintem reggel véletlenül beleestem egy dimenzió kapuba, de majd döntsétek el ti, hogy mi is történt.

Hol is kezdjem, hol is kezdjem. Az elején.
Nagy szerelmem a windszörfözés (szép szó, lehetne szélsurfing is), szóval egy haver mondta, hogy van neki egy ismerőse, akinek van egy elfekvő elég régi szörfje, amit elhozhatunk, neki nem kell. Reggel pont mikor bekapcsoltam a telefonom felhívott Gergő, hogy mennyünk és hozzuk el, próbáljuk ki.
Átautóztuk Pestet keresztbe, de végül megérkeztünk Attilához. Ez egy 60-as muki, szakállal, einstein frizurával, kedves szemekkel, mosollyal, kék szerelőnadrágban, flanelingben. Felszedtük egy építkezésnél, és átgurultunk a házához. Az öt perces úton kiderült, hogy Attila valami mérnökféle lehet, meg hogy miért nem tudnak jó aszfaltutat építeni Magyarországon. "Az aszfaltot 5 különdböző féle méretű kavicsból kell keverni, hogy a kövek érjenek egymáshoz, és minimális mennyiségű aszfalt kösse őket össze, így a melegben nem nyomódik ki a puha anyag és hullámosodik fel. Kuwaitban így csinálják. Itthon kettő maximum háromféle kavics kerül a keverékbe."
Nade vissza a történethez.
Gergő előre szólt, hogy dzsumbuj lesz. Négy csahos de kedves kutya fogadott bennünket, ebből kettő kölyök, olyan fekete sétatéri keverékek. A kertkapu még nem volt extrém, sima rozsdás kicsit nyikorgós. Na de a kert, a kert, a kert. Oly mértékben tele van rakva mindenféle dologgal, hogy csak egy 40 centi széles kis ösvény vezet befelé. Bal oldalról a csetreszek közül szőlőlugas nő, finom édes fehérszőlő, jobbról elaraszolunk egy lerobbant kocsi mellett, persze szintén szinültig rakva mindenféle lommal, utána jön egy ugyan így megpakolt, szintén működésképtelen trabant (kombi). Bármerre néztem mindenhol valami érdekes dolgon akadt meg a szemem. Találtam például egy teljes zacskó shift billentyűt, merülőforralót, búvárszivattyút, csempét, több akkumulátortöltőt, szekrényeket, fémládát sok gombbal rajta, fogalmam sincs mi lehetett az eredeti funkciója. Szóval szerintem, ha kicsit méllyebre ásna az ember még szárított német katonát is találna.

A sok gazdájának rendkívül kedves lom között gyümölcsfák és zöldségveteményes bújik meg, isteni édes szilva, körte, szőlő, tök, és szerintem bármi más is, még új fajok is lehetnek, az evolúció tuti dolgozik ezen a helyen.
Gipszkarton lapok, és deszkák között tovaevickéltünk a kert vége felé, jobbról egy öntöttvaskád, balról egy motor, szerintem dugattyus. És egyszercsak ott a földes, koszos mohás szörf. Sikerült kiásni, a hozzá tartozó vitorlát, meg boomot is, és a keskeny girbe-gurba ösvényeken kivinni a kocsihoz.
Feltettük a tetőre és irány Gergőék lakása, ahol még egy ehhez nagyon hasonló őslényt egy másik pincéből előástunk és azt is felszerültük a kocsi tetejére. Ez a kettő együtt már olyan magas volt, hogy úgy nézett ki, hogy ha beborultunk volna a Dunába a kocsival, akkor szerintem úszott volna a szerkezet. Szóval ezzel az autó-szörf szendviccsel útnak eredtünk Budakalászra, a bányatavakhoz.
Lerámoltuk a partra, jó kis edzés. Kis csutakolás szerelés, és legnagyobb megdöbbenésemre a kibányászott szörftest nem süllyedt el rögvest mint a balta. A vitorla viszont menthetetlenül szakadt volt. Sebaj, hisz Gergőtől hoztunk még vitorlát. Szerelés és már suhant is a szerkezet, bár nehezen volt irányítható, legalább is én bénáztam, sokkal több erő kell egy ilyen régi típusú szörfhöz, mint a modern cuccokhoz. Meg valami anyag rákerülhetett a testre, mert nagyon csúszott. Gergő is elvitte egy körre, elég jól ment vele, de az árbócgyökér műanyaga elfáradt, és eltört, úgyhogy ki kellett úsznia.
Sebaj, ez nem állíthat meg bennünket, kis átszerelés másik vitorla és ismét lehet menni. Itt volt egy kis intermezzo, mert három aranyos kislány odaúszott és megkérdezték, hogy kipróbálhatják-e. Ugyhogy a következő fél órában oktatást tartottunk. Az egyik kislány egyszercsak kiszaladt a partra hozzám és a kezembe nyomta a fogát "nézd, most esett ki, vigyázol rá egy kicsit?"
Szóval a gyerekek élményfürdőztetése után végre elmentem picit én is szörfözni, mentem pár kört, és úgy elfáradt a kezem a küzdelembe, meg a vitorla is elszakadt egy picit, hogy kikötöttem. De jó volt.
Miután jól kiszörföztük magunkat visszapakoltunk mindent a tetőre és rövid szervezés után sikerült találni egy ismerőrst, akinél le tudtuk rakni őket, cserébe használhatja kedvére ő is, meg megtanítom szörfözni. De mindez persze Budaörsön volt, úgyhogy Budakalászról irány Budaörs a két bálnával a kocsi tetején persze. Ha már Budaörsön voltunk felvetőtödd, hogy ugorjunk be Gergő barátnőjének szüleihez (hisz a bartnője is ott volt velünk).
Itt történt a második dimenzióugrás azt hiszem.
Elkezdtünk felfelé kapaszkodni a Frank hegyre, ez Sasadhoz van közel. Mentünk fel fel fel fel, egy kicsit még fel, aztán már az út is elfogyott, csak talpfák, fel fel fel fel, jobbra aztán fel, fel és akkor egyszercsak az erdőszéléhez értünk, elfogyott a talpfa is. Ott pediglen egy kis házikó.
Ilyen hely nincs. Hátrafordultam és a lábainknál Budapest, picike kis fények jelezték, hogy ott a város lent, a messziben, elképesztő kilátás. Megvendégeltek minket marhahúslevesre, és kacsazsíros hagymás kenyérre. Nem is tudom, mikor ettem utoljára zsíros kenyeret. Isteni volt, ez biztos az emberek többségének nem lett volna élmény, de az én izlelőbimbóim teljes extázisba estek a hagymás zsíroskenyértől. Megrészegülve bámultam le a városra, málnaszörpömet kortyolgatva, miközben Gergő apósa elmesélte, hogyan javította meg a rotációs kapáját. (Attilánál is volt rotációs kapa, három is). Meg, hogy hol lehet Pesten salétromsavat kapni (5000Ft litere, neki van). Hogy pontosan mire használja, az nem derült ki. Sósavja is van, azzal többek között a kerti zuhany vastálcáját tisztítja. "Matt lesz de fehér" -mint megtudtam.
Mire este hazaértem még tartott a Monthy Python maraton, de a nap tükrében dokumentumfilmnek tűnt, úgyhogy le is feküdtem gyorsan.

It's

Ma Monthy Python maraton volt a tévében.

Szafari a Moszkván

Pénteken a reggeli gyakorlás után elmentem egy kiadósat futni. Szép a környék, dimbes dombos, van egy játszótér a közelben kavicsos futókörrel drumherum, de inkább nem ott köröztem, hanem mentem amerre vitt a lábam. Mindenfele építkeznek és nagyon furán néznek a kocogó emberre, bámulják mi az ördög bújt belé, beteg tán, hogy ebben a kánikulában erre vetemedik. Nem divat.

Tegnap jó későn, mármint ma jó korán értem haza. Haverok játszottak a Moszkva téri metro fölötti kis helyen. Nem is tudtam, hogy ilyen klassz kis hely van ott, meg élő zene. Jó volt a koncert is, és a hely is elég érdekes. Látni, ahogy középeuropaleghosszabbegyterüvillamosa jön megy. Rálátni a meglehetősen szutykos térre, de fent a teraszon tisztaság és béke van. Kicsit szafari hangulata lesz az embernek, ahogy a biztonságosnak tűnő, kellemes megfigyelőállásból a tér eseményeit nyomonkövetheti, csak itt nem oroszlánok gnúk meg orrszarvúk grasszálnak. És nem pávián jön kéregetni, meg szendvicset elcsenni, hanem időnként órát meg étkészletet kínálnak megvásárlásra a feltévedő szelíd-vadak. A szafari hangulatot az is erősíti, hogy helyben, cserépben termesztett mentalevéllel turbózzák fel a limonádét. Elég mókás mikor a pincér lány jön, az eddig dekorációnak hitt növényhez lép egy ollóval, és aratni kezd.

Zorró dzsim

Ma reggel gyakorlás után elmentem az edzőterembe. Szürreális hely. Egy sorompóval lezárt épitési terültre kell bemenni, ahol az egyik még álló házban a félemeleten van a terem. Lényegében egy lakás telerakva ütött kopott gépekkel. A volt gyerekszobában vannak például a hátgépek, ezt onnan lehet tudni, hogy kicsit szinesceruzával össze van firkálva a fal. Egyébként kedves hely, megvan a bája, a tulaj rendes fickó, tiszta Zorró, kis szakállka, copf. A talaj néhol kopott parketta, néhol ragasztott parkettamintás linoleum, nem is tudtam, hogy lehet még ilyet kapni. A wc csésze barna, és az egész lakás barna faburkolatos, ami alapvetően elég nyomasztó, de a sok tükör dob rajta. Legalább nincsenek felfújt nagyarcok, meg műkörmös hidrogénbombák.
Dolgoztam is, meg hősiesen szenvedtem kicsit a phdvel.
Tart a kánikula, itt a padláson volt 36 fok is, estére lehül 30-ra, abban már lehet aludni.
Még egy kicsit pöncögök azt irány az ágy.

First impressions

Itt senki nem tud angolul. A boltban, az utcán bárhol próbáltam zavartan mosolyogtak, de nem értettek meg. Nem baj, mert szerencsére magyarul a legtöbb ember tud, ugyhogy végülis sikerült megértetnem magam.

Jött a zenekar 11-re próbálni, persze késtek. Már nem is remélem, hogy időben ide tudnak érni. Hatékony próba volt. Sok jó ötlettel. Jó hogy nem kell külön probatermet fizetni, hanem a nappalit használhatjuk. Mr és Mrs K zenekedvelők, Mr K egész nap a Handel messiást gyakorolja egy midi oratorium tanitó programmal. A basszust énekli, akár hányszor elmegyek a szobája előtt mindig kiszűrődik vmi énekfoszlány "counselour...." "the prince of priest... "hahahahahahahaha hahaha leluuuuuuuya".

Meleg von, jó idő, sportoltam egy órácskát már csak a rend kedvéért. Még gyakorlok egy bő órát aztán irány az ágy.

Arrival

Ma reggel 7 körül érkeztem meg álomporral. Az utazás kellemes volt, végigaludtam. Izgalmas volt új helyen ébredni. Új zajok, színek. A szállásom első osztályú, bár a mosdó a folyosón van egy szinttel lejebb, viszont a bojler közvetlen az ágyamnál. Ez azért jó mert biztosan tudom, hogy működik-e mikor felkelek. Egy kis tetőtéri szobám van, nagyon hangulatos, minden irányba háztetőket látok, ha kinézek az ablakon. Most például szarkák élethalálharcukat vivják a szemközti tetőn, jobb mint a diszkáveri csenöl. Rendesek a főbérlők, egy kedves házaspár, a fiuk most ment ki 10 hónapra Svédországba.
Reggeli után kipróbáltam a zongorát, igazi regtime feel.