le a virusokkal

Betegnek lenni nem jó, sőt tovább megyek, kimondottan rossz. Szombat délután egyszercsak elkezdett fájni a torkom, aztán meg lényegében mindenem. Az egész vasárnapot ágyban töltöttem. Ez sokat segített, de még mindig nyűgös vagyok. Pedig annyi tervem volt vasárnapra, de igy a mozgás helyett a fekvés maradt. Na mindegy. Már vagy két hete nem jutottem el gyúrni. Elfogyok.

Cserébe viszont sokat gyakoroltam, és ez jó érzés.

Összejött csütörtökre egy kis tolmács meló. Tavaly volt itt valami ausztrál muki egy konferencián, ahol szintén tolmácskodtam, meg segítettem neki. És most felkeresett, hogy a kollégái tárgyalnak a minisztériummal, és lenne-e kedvem.
Naná.
Csak az a baj, hogy pont csütörtökön van, és én ugyebár alapból csütörtökönként tanítok, tehát az összes bevételem csütörtökre esik, vagyis ezen a héten nem esik. Tehát, a csütörtöki kis meló alternatív költsége magasabb mint maga az extra bevétel. Csak ugyebár az ember gyereke ilyenkor remél, hogy ezek az ausztrálok jönnek még, és kell nekik máskor is ember. Tekintsük ezt befektetésnek.

Polite notice koncert

Én nagyon jól éreztem magam az egész koncert alatt. Elég sok zenészpalánta is eljött, és nem is lettem ideges ettől. Egy éve még megfagyott bennem a vér, ha úgy véltem, hogy értő fülek is hallgatják a produkciót. Azt hiszem kezdem elhinni, hogy mások számára is élvezhető, amit csinálok. A zenekar nagyon jól szólt, és végre sikerült tényleg muzsikálni. Elengedtük magunkat, és sok izgalmas dolog történt. Persze voltak bakik, de hamar sikerült kikeveredni belőle, a többsége fel sem tűnhetett a hallgatóságnak, csak mi tudtuk, hogy nem ez volt a terv. Kezdi megtalálni a zenekar a saját hangját. Szóval stenkes volt. Ezek miatt a pillanatok miatt érdemes gyakorolni, rengeteg munka, de minden perce megéri. A színpadon minden más értelmét veszti, és nem is hiányzik semmi, csak a pillanat létezik.

Pénteken volt egy kis színházas hakni, az nem volt annyira jó, de lement. Vmi epilepszia konferencia záró rendezvénye voltunk. A nézők élvezték, én kevésbé.

Nagyon élvezem a kötelező jazz-zongora órákat. Harmonizálni tanulunk lényegében. Egész más mint gitáron, izgalmas.

Majd teszek fel képet a koncertről, unokaöcsém fényképezett, csak meg kell szerezni a képeket.

zsírkirály

A blogbejegyzések ritkulása jól tükrözi, hogy mennyire zizi lett az életem mióta beindult a suli, meg a munka. Élvezem, csak rettentő sűrű. Gücsa gücsa, ahogy azt a művelt japánok mondanák. Apropó japán. A volt japán tanáromról, Akikosanról kiderült, hogy terhes, sőt annyira terhes, hogy mindjárt nem is lesz terhes már. Irtam neki egy sms-t, hogy elhívjam a koncertünkre, erre azt válaszolta, hogy szívesen jön, ha éppen nem szül. Jó kis hír. Majd este kiderül, hogy ott lesz-e. Ha ott lesz, akkor neki ajánlom majd a "the birds and the bees" című számot.

Nyelvében él az ember rovatunkat ezzel megnyitom. Sok külföldre szakadt blogolvasóm okulása érdekében az aktuális szlenget gyakorlati példákon fogom bemutatni.

Első fejezet: zsírkirály.

Csütörtök óta sokminden történt. Megvolt az első jazz-zongora órám, zsírkirályság. Improvizációs gyakorlat című óra is volt, legalább annyira érdekes mint hasznos, és még szórakoztató is. Egyszóval: zsírkirály.

Voltam szörfözni megint, és végre elindult a hajó, megsiklott, csak úgy repült a vizen. Najó, ez enyhe túlzás, de azért bizton állíthatom, hogy zsírkirály volt.


Ezeket a karkötőket csomóztam hirtelen felindulásból. Leleményes ez a technika, lényegében egy féle csomó, egy mezei duplahurok, és ilyen zsírkirály mintákat lehet készíteni.

Ma este koncert, majd leírom milyennek éltem én meg. Remélem zsírkirály lesz.

csütörtöki nagyhalál

Ebben a félévben minden csütörtököm brutális lesz. Elkezdődött a fősuli is. Tegnap tartottam az első előadásokat, jónak igérkezik a társaság. Nyolcra mentem, a német képzésen van szoros egymásutánban két 90 perces előadásom. Az első kimondottan jó, mert csak negyvenen vannak, ennyi embert könnyű megragadni, viszont a második előadásra átjön a harmadik évfolyam is, így kétszer ennyien lesznek. Remélem, hogy az óralátogatás természetes dinamikájából fakadólag nem lesznek majd ilyen sokan. Nehéz bebeszélni a teret, mert nagy az alapzaj ennyi embernél, és sokkal nehezebb megfogni a társaság kollektív figyelmét. Épp a két előadás közti pihimet töltöttem és csak kiváncsiságból rákérdeztem az angolképzésesekre, hogy most akkor ezek szerint nem indul a tárgy, amit tartottam volna, merthogy nem jelentkeztek. Erre kerek boci szemekkel azt mondja a nő, hogy dehogyisnem, ma egykor van az első óra. Hidegzuhany. Végezvén a németképzésen rohanás haza, kicsit szótárban megnézegettem pár szakkifejezést, és rögtönöztem egy előadást. Szar volt. Ráadásul angolul beszélni egész más, még nincs benne annyi gyakorlatom, ugyhogy nem éreztem a helyzet magaslatán magamat. Például fogalmam sem volt, hogy ejtik angolul ki azt, hogy ózon, meg belebotlik a nyelvem sok szóba, hiába tudod, hogy van, kimondani hangosan más. Majd csak belejövök, remélem felkészülten jobban fog menni azért.
De ekkor még nem ér véget a nap. Van egy óra szünet és a konziban kezdődik a jazzelmélet és jazztöri óra, aztán szoros egymásutánban jön még egy szolfézs is. Eddigre már annyira zsong a fejem , hogy garantáltan semmit nem hallok meg. Ráadásul ezen a héten jazz fesztivál is vagyon, ugyhogy hajnali kettőre értem haza.
A koncert, amit hallottunk nagyon tetszett. Magával ragadó volt. Utána még kicsit a társasággal megváltottuk a világot, aztán egy kellemesen összehányt éjszakai busszal hazajöttem.

el innen?

Végre suli, megvolt az első gitáróra is. A zene a legjobb dolog a világon. Becsukod a szemed, játszol és minden gond eltűnik.
Utálatos dolgok történnek mostanában kis hazánkban. Én nem követem, de nehéz ignorálni, mikor mindenki a környezetetben hangosan kesereg és rosszul érzi magát, és az elmenésről beszél, tervez, hangosan szorong. Bevallom engem két dolog köt, a zenesuli, ami az első olyan iskola, amit teljes szívből csinálok, és imádom minden pillanatát. A másik, az a család. Szerintem az emberek hajlamosak alábecsülni a család erejét, és fel sem tűnik mennyi energiát jelent a közelségük. Tényleg jobb-e egy másik országban. Nem tudom, nem tudhatom, még sosem próbáltam. Lehet, hogy akinek nincs veszteni valója könnyebben vág neki. Én biztonsági játékos vagyok, és utálok mosogatni. Na mindegy, a lényeg úgyis a fiszmollmajor.

Szörfingjúeszéj

Ma voltam végre a szörföt kipróbálni, az újat, a fantasztikus kék suhanót. A dráááááágaszáááágom. Fantasztikus, hiperszupi húdanagyon azta. És akkor most a részletek:

17:00, Luppa sziget
levegő 19 fokos, napsütés, 3-as szél
víz 15 fokos

Kalandra fel, szörfözni kell. Én most próbáltam először a neoprén ruhát ráadásul hidegvízben. Zseniális találmány, bár csak rövid ruha de igysem fáztam. Itt rövid hálámat rebegném az eladónak a boltban, aki szakszerűen a kisebb méretre beszélt rá, így egyáltalán nem tud alámenni a víz. Csak a hátam közepénél fodrozodik meg néha a ruha, és ott át tud öblíteni a hidegvíz. Ez az érzés leginkább ahhoz hasonlítható, mint mikor nyakonöntenek egy pohár hidegvízzel, míly meglepő.
A mentőmellénytől is tartottam, azt hittem nem lehet benne mozogni. De kellemesen csalódtam, egyáltalán nem zavar a mozgásban, a vizben pedig kifejezetten kellemes, hogy nem kell küzdeni a fennmaradásért. Ebben még a bátyám is szeretne úszni. Ráadásul melegít is.
Eddig én csak kezdő szörfön mentem, arról sosem esem a vízbe, nem billeg no trouble, felhúzod és már mész is.
Ez nem kezdő szörf.
Vízbe esni, és kimászni már nagyon tudok. Jó alaposan begyakoroltam ma. Gondoltam oda-vissza menni mindenki tud, én majd inkább egyhelyben próbálkozom. Az elindulással még gondok vannak, de menni fog. A nap tanulsága, hogy ezt nem csak vitorlával kell irányítani, hanem lábbal is. Egész más érzés, de imádom. Gergővel mentem, ő is kipróbálta, és ő egész ügyesen tudott vele menni.
Most az öcsém szobája átalakult szörfszárítóvá, ő ugyis Svédországban van:)

Szeptemberi derhenyő

Lohadt időjálás! Csak azért van biztos ilyen hideg, hogy ne tudjam kipróbálni a szörfömet grrrrrrrrrrrrrr. Pedig legalább egyszer még vízre akarok szállni ebben a szezonban.

Csütörtökön próbáltunk, énekes nélkül. Kemény munka ment, metronommal gyúrtuk a számokat. Rendkívül hasznosan telt szerintem az egész próba. Alig várom már a hétfőt, kezdődik a suli.

A volt egyetemi társak között felütötte fejét a házasodási láz. A következő hónapban két esküvő is lesz, meg egy kapcsolódó leánybúcsú. Az egyetem uccsó két évében összeverődött bandáról van szó. kb 20-an vagyunk. Jó társaság, és most már majdnem mindenki párban van. Már volt jópár esküvő, és hármunkat kivéve mindenki legalább el van jegyezve. Minden alkalommal mikor összefutunk nekem szegeződik a kiváncsi érdeklődés, hogy van-e már valaki. Nem tudom, hogy én vagyok-e ennyire különc, vagy a többiek kétségbeesettebben próbálnak megfelelni a társadalmi konvenciónak.
Ja, eddig van egy 3 hónapos baba, meg januárban jön a követketkező. Mondjuk nekem is elég hangosan kongat a biológiai órám. Na mindegy. Lényeg a lényeg, két hét alatt két lagzi és egy leánybúcsú. Mondtam is a nászajándékmegbeszélőösszejövetelen, hogy jobban kellene koordinálniuk, mert igy a csoportos ajándék egy párra eső része sokkal szerényebb lesz. Nem érvényes így egymás nyakára tenni az esküvőket.