2007. október 9., kedd

test és lélek

Tegnap végre voltam konzultálni a témavezetőmmel. Ez így 3 év után már időszerűnek tűnik. Arany ember, sok okosat mondott, a végén még egyszercsak tényleg sikerül fokozatot szerezni. Kissé misztikusnak tűnik még, de legalább már nem lehetetlennek. Ez már nagyon nyomasztott.

Volt egy időszak, mikor minden hajnalban lementem a szigetre futni. Nagyon jó emlék, gyönyörű a természet hajnalban. Még ködben bőgő szarvasok is vannak a kis állatkertnél. Sajnos nincs elég lelkierőm felkelni és lemenni, de hétfőn újra elkezdtem futni egy másik blog inspirált. Tegnap is voltam, kipróbáltam milyen este. Nem a szigeten, csak itt a környéken, időtakarékosságból. Jó volt, este is nyugis a világ. Rilekszing, ahogy a művelt angol mondaná. Koccantam fél órát, nem akartam túl sokat menni így kezdésnek.

2007. október 8., hétfő

lagzi ték tú

Szombaton megint lagziban voltam. Nagyon jó kis lagzi volt. Bár kicsit döcögősen indult az én szemszögemből. Nem tudtam ott lenni a szertartáson, ezért felhívtam Rékát, hogy amikor osztják, hogy ki melyik kocsival megy a lagzira, akkor gondoljon rám is, képviselje érdekeimet, érkezem csak kések. Ja, a lagzi Kenesén volt. Szóval én már a templom fele tartottam javában, mikor Réka telefonja még mindig ki volt kapcsolva, ez csak azért olyan sarkalatos pontja a történetnek, mert egy régi mobil volt nálam, amiben a társaságból csak az ő száma volt meg. Persze elfelejtődtem, de sebaj, mert egyszercsak megcsörrent végül a telefon, és kiderült, hogy már Pest határában vannak egy MOL kútnál. Na de végülis megoldódott a kis mizéria.
A lagzi a Balaton partján egy wellness szállóban volt. Nagyon kellemes környezet. Az épület rózsaszínre volt festve, és volt rajta egy nagy T-com felirat is. Fehér virágokkal feldíszítették, amitől úgy nézett ki mintha felravatalozták volna.



Itten van az ifjú pár, nagyon helyesek. Kriszta volt az egyetem utolsó két évében évfolyamtársam, Ákos pedig halbiológus, de tényleg.
Megadták a módját, volt vőfély (tx to Fatyusz), nem hivatásos, de annál alkalmasabb a faladatra. Az előre kihirdetett időkereteket betartatta a násznéppel. Volt kis játék a fiatal házasoknak, persze ezen mi mulattunk legjobbat.


Adtunk ajándékot is. a doboz egyébként üres. Az oldalán látszik egy szép hűtőszekrény, külön kiemelném, hogy a tortán a gyertya ég a frigó belsejében. A doboz átellenes oldalára fényképezőt rajzoltunk, de ez leginkább egy zoomos mosógépre hasonlított. Kaptak ajándékutalványt, vesznek amit akarnak. Igy legalább nem kaptak 13 kávéskészletet.

Aztán persze volt buli is a javából.
ELŐTTE:












Mösziő lö konzul dö alzsír teljes erőbedobással ropja "óóóóóóó mesebeli Afrika...."









Itt már a fényképező is kettőt lát.









UTÁNA:














Másnap reggeli után ezt a képet sikerült készítenem a balatoni élővilágról. Ne tévesszen meg senkit, ez két db hattyú, szerintem a tengeralattjáró versenyt nézik.

2007. október 1., hétfő

lagzi

Az egyetem utolsó két évében nagyon jó kis társaság verődött össze, azóta is összetart a banda. Mostanra pedig felütötte a fejét a házasodási láz. Szerintem cseppfertőzéssel terjed. Mult szombaton is lagzi volt, jövő szombaton is lagzi lesz. Lagziba járni mindig élmény, nem feltétlenül jó, de élménynek biztos, hogy élmény.
Szombaton Dani házasodott, és a márványmenyasszony étteremben volt a party. Egy rakat ember volt hosszú asztalok mellé bezsufolva egy terembe. Nem tudom ki ismeri ezt az étterem, nekem kissé nyomasztó volt, a barna lambéria plafon, matyó tányérak a falon, zsúfolt terem, és egy szomorkásan és lustán keverő plafonventillátor. Kicsit elhízott, de annál inkább bajszos pincérek. A szomszéd teremeben viszont folkműsor volt valami német csoportnak, húzták a cigányok a talpalávalót, táncosok, csikósok, dalest.
A lagziban is volt zenekar. Nem akármilyen, hanem emeletes szintis. Három tagú ipari zenélés. Volt tehát az emeletes szintetizátor, ez egy nagyon praktikus eszköz, rengeteg szám bele van táplálva, és még dobszólót is lehet rajta generálni. Volt egy gitáros Ibanef gitárral. A kevésbé szakavatottaknak elmondom, hogy az igazi márka az Ibanez, a betűtipus persze stimmelt, csak z helyett ügyesen odapingált f volt, de ez nem rontott semmit az "élvezeti" értéken. A zenekar harmadik tagja egy énekesnő volt, feltételezem Katona Klári lehet a példaképe, vagy legalább is sok dalt ismer tőle, de egyébként megdöbbentően hasnolított egy takarítónőre mikrofonnal a kezében. Iparszerű hangképzésre volt képes ez a trió, volt kékaszeme, besszamemúúúúcsóóóó, kókuszdió, elefánt gorilla, csavardfela....és még sorolhatnám. A megdöbbentő az volt, hogy táncolt a násznép. Bár lehet, hogy ez inkább az elfogyasztott alkohol mennyiségének volt köszönhető. A mi társaságunk éjfélig bírta a szenvedést, ekkor kb mindenki lelépett és maradt a maradék négy asztalnyi részeg ember lakodalmasrockra táncolni. De így is volt még vagy 80 ember, elég nagy volt a násznép. Az ifjú házasok nagyon aranyosak voltak, jó pár, és remekül állták a megpróbáltatásokat.

Jövő hétvégén is lesz lagzi, kiváncsian várom mit tartogat számunkra.

2007. szeptember 25., kedd

le a virusokkal

Betegnek lenni nem jó, sőt tovább megyek, kimondottan rossz. Szombat délután egyszercsak elkezdett fájni a torkom, aztán meg lényegében mindenem. Az egész vasárnapot ágyban töltöttem. Ez sokat segített, de még mindig nyűgös vagyok. Pedig annyi tervem volt vasárnapra, de igy a mozgás helyett a fekvés maradt. Na mindegy. Már vagy két hete nem jutottem el gyúrni. Elfogyok.

Cserébe viszont sokat gyakoroltam, és ez jó érzés.

Összejött csütörtökre egy kis tolmács meló. Tavaly volt itt valami ausztrál muki egy konferencián, ahol szintén tolmácskodtam, meg segítettem neki. És most felkeresett, hogy a kollégái tárgyalnak a minisztériummal, és lenne-e kedvem.
Naná.
Csak az a baj, hogy pont csütörtökön van, és én ugyebár alapból csütörtökönként tanítok, tehát az összes bevételem csütörtökre esik, vagyis ezen a héten nem esik. Tehát, a csütörtöki kis meló alternatív költsége magasabb mint maga az extra bevétel. Csak ugyebár az ember gyereke ilyenkor remél, hogy ezek az ausztrálok jönnek még, és kell nekik máskor is ember. Tekintsük ezt befektetésnek.

2007. szeptember 22., szombat

Polite notice koncert

Én nagyon jól éreztem magam az egész koncert alatt. Elég sok zenészpalánta is eljött, és nem is lettem ideges ettől. Egy éve még megfagyott bennem a vér, ha úgy véltem, hogy értő fülek is hallgatják a produkciót. Azt hiszem kezdem elhinni, hogy mások számára is élvezhető, amit csinálok. A zenekar nagyon jól szólt, és végre sikerült tényleg muzsikálni. Elengedtük magunkat, és sok izgalmas dolog történt. Persze voltak bakik, de hamar sikerült kikeveredni belőle, a többsége fel sem tűnhetett a hallgatóságnak, csak mi tudtuk, hogy nem ez volt a terv. Kezdi megtalálni a zenekar a saját hangját. Szóval stenkes volt. Ezek miatt a pillanatok miatt érdemes gyakorolni, rengeteg munka, de minden perce megéri. A színpadon minden más értelmét veszti, és nem is hiányzik semmi, csak a pillanat létezik.

Pénteken volt egy kis színházas hakni, az nem volt annyira jó, de lement. Vmi epilepszia konferencia záró rendezvénye voltunk. A nézők élvezték, én kevésbé.

Nagyon élvezem a kötelező jazz-zongora órákat. Harmonizálni tanulunk lényegében. Egész más mint gitáron, izgalmas.

Majd teszek fel képet a koncertről, unokaöcsém fényképezett, csak meg kell szerezni a képeket.

2007. szeptember 19., szerda

zsírkirály

A blogbejegyzések ritkulása jól tükrözi, hogy mennyire zizi lett az életem mióta beindult a suli, meg a munka. Élvezem, csak rettentő sűrű. Gücsa gücsa, ahogy azt a művelt japánok mondanák. Apropó japán. A volt japán tanáromról, Akikosanról kiderült, hogy terhes, sőt annyira terhes, hogy mindjárt nem is lesz terhes már. Irtam neki egy sms-t, hogy elhívjam a koncertünkre, erre azt válaszolta, hogy szívesen jön, ha éppen nem szül. Jó kis hír. Majd este kiderül, hogy ott lesz-e. Ha ott lesz, akkor neki ajánlom majd a "the birds and the bees" című számot.

Nyelvében él az ember rovatunkat ezzel megnyitom. Sok külföldre szakadt blogolvasóm okulása érdekében az aktuális szlenget gyakorlati példákon fogom bemutatni.

Első fejezet: zsírkirály.

Csütörtök óta sokminden történt. Megvolt az első jazz-zongora órám, zsírkirályság. Improvizációs gyakorlat című óra is volt, legalább annyira érdekes mint hasznos, és még szórakoztató is. Egyszóval: zsírkirály.

Voltam szörfözni megint, és végre elindult a hajó, megsiklott, csak úgy repült a vizen. Najó, ez enyhe túlzás, de azért bizton állíthatom, hogy zsírkirály volt.


Ezeket a karkötőket csomóztam hirtelen felindulásból. Leleményes ez a technika, lényegében egy féle csomó, egy mezei duplahurok, és ilyen zsírkirály mintákat lehet készíteni.

Ma este koncert, majd leírom milyennek éltem én meg. Remélem zsírkirály lesz.

2007. szeptember 13., csütörtök

csütörtöki nagyhalál

Ebben a félévben minden csütörtököm brutális lesz. Elkezdődött a fősuli is. Tegnap tartottam az első előadásokat, jónak igérkezik a társaság. Nyolcra mentem, a német képzésen van szoros egymásutánban két 90 perces előadásom. Az első kimondottan jó, mert csak negyvenen vannak, ennyi embert könnyű megragadni, viszont a második előadásra átjön a harmadik évfolyam is, így kétszer ennyien lesznek. Remélem, hogy az óralátogatás természetes dinamikájából fakadólag nem lesznek majd ilyen sokan. Nehéz bebeszélni a teret, mert nagy az alapzaj ennyi embernél, és sokkal nehezebb megfogni a társaság kollektív figyelmét. Épp a két előadás közti pihimet töltöttem és csak kiváncsiságból rákérdeztem az angolképzésesekre, hogy most akkor ezek szerint nem indul a tárgy, amit tartottam volna, merthogy nem jelentkeztek. Erre kerek boci szemekkel azt mondja a nő, hogy dehogyisnem, ma egykor van az első óra. Hidegzuhany. Végezvén a németképzésen rohanás haza, kicsit szótárban megnézegettem pár szakkifejezést, és rögtönöztem egy előadást. Szar volt. Ráadásul angolul beszélni egész más, még nincs benne annyi gyakorlatom, ugyhogy nem éreztem a helyzet magaslatán magamat. Például fogalmam sem volt, hogy ejtik angolul ki azt, hogy ózon, meg belebotlik a nyelvem sok szóba, hiába tudod, hogy van, kimondani hangosan más. Majd csak belejövök, remélem felkészülten jobban fog menni azért.
De ekkor még nem ér véget a nap. Van egy óra szünet és a konziban kezdődik a jazzelmélet és jazztöri óra, aztán szoros egymásutánban jön még egy szolfézs is. Eddigre már annyira zsong a fejem , hogy garantáltan semmit nem hallok meg. Ráadásul ezen a héten jazz fesztivál is vagyon, ugyhogy hajnali kettőre értem haza.
A koncert, amit hallottunk nagyon tetszett. Magával ragadó volt. Utána még kicsit a társasággal megváltottuk a világot, aztán egy kellemesen összehányt éjszakai busszal hazajöttem.