szájber széder

Szombaton széder volt. Ezt évek óta nagy családi és baráti körben elköltött zabálással ünnepeljük. Marcell szokta tartani, de most nincs ugyebár kis hazánk területén. Sebaj, gondoltunk egyet, és ugy határoztunk, hogy majd szkájpon levezényli. Mókás, hogy alapból Stockholmban van mostanság, de pont a hétvégén Cambridgben volt. Ez sem akadály, hisz ott is van net.
Szóval és tettel sikerált összehozni, de persze bill gécc és barátai azért keresztbe tettek. Hang volt, kép nem, mert lassúnak bizonyult a rendszer.
Én rettentő korán berugtam persze, mert éhgyomorra egy pohár bor telejesen kiüt. Innentől kezdve már mindegy volt minden. Vidámság, danadana, zongorán hatkezes. Ahogy azt kell.
A vonal másik végén, élő adásban hallhattuk, ahogy a két részeg sporttárs nótáznak. Nagyon vicces volt az egész.
Jó dolog a széder.

Ünnepi játékok záró gála

A harmadikai koncert volt a megnyitó. Azóta ünnepi hangulatban telik az idő. A tilinkó volt az első ajándék. Szeretem magamat megajándokazni, biztos siker.
Maga a nagy évforduló, nyolcadika nem volt más, mint bármelyik kedd. Egészen úgy tűnt, hogy idén mégsem lesznek ünnepi játékok. Egész elszontyolodtam, ugyhogy vettem is magamnak egy gitárt.

Ő az. Leginkább egy ikea bútorra emlékeztet. Dögösen szól. Sven a gitár. Pompás darab.










Ezen a honlapon olvashattok róla:
http://www.cort.co.kr/english/products/common/view.asp?product_id=118





Családi nagy ünneplős ebéd szerveződött vasárnapra a kiemelt eseményt megünneplendő. Nem vártam semmi extrát. Gondoltam valami szokásos finom ebéd, meg torta, és az elmaradhatatlan mécsesgyujtogatás.
Nem számítottam ilyen méretű gálára. Manyusz és Buzsika egy kisebb hadosztály egy heti adagját pakolták három fogás keretében a rogyadozó asztalra. A szép ebben az, hogy mi pedig komoly próbálkozást tettünk a feltálalt csodák elpusztítására. Lényegében pukkadásig tömve magunkat. A legjobb az egészben, hogy a család összejön ilyenkor. Mint a régi szép időkben. Csejtei utca 12/a, vagy az orfűi sátras nyaralás.

A család egyik fele.











A másik felének a fele. Marcell igazoltan távol. A fényképész és felesége sajnos nem került rá a képre:(





Szóval miután moccanni sem tudtunk már legnagyob meglepetésemre igazi bontogatós zsúrba csapott az esemény.





























Egyszóval zsírkirály volt.
So long and thank you for the fish.

maszületett

Ma lettem harminc éves. Furcsa dolog. Már ennyi, még csak ennyi. Páran fel is köszöntöttek, jól esett. Ilyenkor mindig elhatározom, hogy én is megjegyzem mások szülinapját, és jól felköszöntöm majd őket, mert az nagyon jó mikor valakitől váratlanul kapsz jókivánságot, ráadásul jókor.

Az előbb pont láttam egy kis foszlányt egy Popper előadásbol. Mesélte, hogy egyszer feltették neki a kérdést, hogy mennyit is örül úgy általában a hétköznapokban. Ő speciel akkor megi*edt milyen keveset. Érdekes kérdés. Elgondolkoztatott, ugyis ilyen gondolkozós vagyok így az évforduló környékén. Tegnap egész letargiában voltam, nem is tudom miért. Biztos az időjárás.

Szóval mennyit is örülök? Azt hiszem egészen sokat. Ma például emailen átküldtek egy funky-gitár iskolát. Nagyon örültem neki. Aztán el is kezdtem gyakorolni és egész jól haladok. Ennek is örültem. Aztán tilinkóztam ez is vidám volt, és közben jött egy hívás, hogy jövő félévben miket tanítok. jó félév lesz, sok tárgyat kaptam. Örülök, mert akkor kicsit több a gázsi is. Ennek is örültem. Voltam kicsit erősödni, az is jó. Aztán sütöttem húst ebédre, nekem ízlett, és ezt örömmel nyugtáztam. Utána dolgoztam egész sokat, az mindig jó érzés, mert utána nem nyomaszt a sok dolog. Aztán itt járt egy gitáros srác, aki idén diplomázik a jazztanszakon. Kell nekik bemutató tanítani, és megkért legyek én a nebuló. Annyira abszurd és mókás helyzet lesz, hogy örömmel elvállaltam. Most az elébb meg az Akiko-tol is jött sms. Ennek is örültem. Azt hiszem ez a nap egész jó. Kiváncsi vagyok más napokon is örülök-e ennyit.
Lehet, hogy csak én tudok ilyen apró cseprő badarságoknak örülni. De ha ez van, akkor ennek kell örülni, őőőőőőőőőőő ja, most meg annak örülök, hogy ma ennyit örültem öööööööö

ui: kell egy stratocaster

tilinkó

Vettem egy tilinkót. Ez egy felhangfurulya. Két vége lukas, és ennyi. Nagyon állat.
Itt megtudjátok hallgatni, kb hogy szol:

http://www.auralinstruments.com/hangok/tilinko.mp3

koncert

Tegnap volt koncertünk. Hangulatos, jó kis koncert volt. Utána meg hatalmas buli, nem is tudom mikorra keveredtem haza. De elvégre most lesz a szülinapom, és ez olyan szülinapi buli féle lett.
Kéne valami turnét szervezni, csak gőzöm sincs, hogy azt hogy kell.

méreg

Még a fesztiválos föllépésért járó gázsiért mentem tegnap el a jogvédőhöz. 4 zenekar volt, és mivel a többieknek nincs cégük, én számláztam le. Ez még önmagában semmi extra. Viszont mikor akartam adni a srácnak a pénzt, aki szétosztja a többiek között akkor hirtelenjében azt mondta, hogy vki két zenekarban is volt, neki dupla gázsi jár tehát nem 17 hanem 18 részre kell osztodni. Ez igy renben is van persze, csak akkor ugy kellett volna számolni. Elkezdődött a kavarás. Aztán fél óra ultrakellemetlen harc után kiderült, hogy a 17 főben, amennyivel eredetileg számoltam benne van a srác duplán. Azt hittem szétrobbanok. Azóta is mérges vagyok magamra. Mert egyrészt tudtam, hogy a srác kicsit lassú, és okosabban tettem volna, ha magam számolom össze a fellépőket. Másrészt 5000 forintrol ment a huza vona, és ennyiről nem szabad. Harmadrészt pedig mind ez a gitártanárom előtt zajlott le. Most tetün érzem magam, mert az egész elkerülhető lett volna, ha helyesen mérem fel a srácot, és nem hagyom, hogy kavarjon. Vagy ha már kavar akkor magasról.....Most meg mérges vagyok magamra, hogy miért vagyok még mindig mérges magamra, és miért érzem magam tetün, és ettől még tetübben érzem magam baaaaaaaaaaaaaaaaa. Érdekes, hogy másokra nem tudok 5 percnél tovább igazán dühös lenni. Magamra akkor miért? bahhh
Valszeg csak azért mentem bele a huzavonába, mert irtó nehezen fogta fel, hogy ugyan az ÁFA 20 százalék, de én nem ennyit adozom. És érződött, hogy azt gondolja lehúzom.
Borzasztó mennyire megmérgezte ez a tegnapomat, és úgy tűnik a mámat is, különben nem irogatnám most ezt itt.