2007. december 19., szerda
aerobik tűlevelűvel
Váratlan hideg. A hideg mindig váratlan. Még nem volt olyan, hogy ne érte volna a bkv-ét felkészületlenül a hideg, vagy a hó. Most hideg van. A busz ajtaja pedig befagyott. Ez elég mókás jelenség önmagában. Pláne, hogy egy egész fenyőerdő utazott a járaton, így az alpesi táj a nyitott állásba fagyott ajtó okán hozzá illően dermsztően hideg lett. Mindeközben a sofőr egy jobb dídzsét megszégyenítő lelkesedéssel és sebességgel reppelt a mikrofonba, utasítva az utasokat, hogy ne a nyitott ajtó előtt áddogáljanak, mert akkor kénytelen lesz megállni.
Mondanom sem kell persze, hogy mihelyst mindenki leszállt egyből megjavult az ajtó. Úgyhogy a fenyőerdőt vissza kellett küzdenie a népnek az utastérbe, hogy folytassuk utunkat. Ekkor vált egyértelművé, hogy ez igazából a legfrissebb sportláz. Aerobik tűlevelűvel. Így már érthető mi folyik itten. Vegyen ön is fenyőt. Praktikus, multifunkciós. Dísz a lakásban, légfrissítő, tetőtöl talpig átmozgat, és még az ágy alá is befér. Ha most megrendeli ajándék gömbdíszeket is küldünk.
a fenyő
Karácsonykor szokás fenyőt vásárolni. Ezt az év bármely más szakában viszonylag körülményesen lehet csak megoldani, de ilyenkor minden sarok halott fenyő lerakattá alakul, ahol sok pénzért a fenyőre áhítozó tömeg megszerezheti a vágyott jelképet. Persze miért is ne. Elvégre jó illata van, szépen ég, lehet rá szaloncukrot tenni. De vajon miért gondolják az emberek, hogy buszon kell szállítani a két méteres monstre növényt, ami természetéből adódóan szúr is. A legnagyobb csúcsforgalomban egyszerre 5 boldog fenyőtulajdonos paszírozza fel magát a buszra. Ez két dolgot eredményez, egyrészt jó illat lesz az egyébként büdös járművön, másrészről viszont minden kanyarban legalább egy kabát, pulover, sál.... amortizálódik. A fenyő mint tudjuk ugyanis szúr, a kedvenc móherpulcsi pedig beleakad.
2007. december 16., vasárnap
viziló
Karácsony közeledtével az emberek megkergülnek. Urrá lesz rajtuk a vásárlási őrület, és kisebb nagyobb hordákba tömörülve támadnak mindent és mindekit, amiről úgy gondolják eladó. A baj igazán ott kezdődik, hogy ezen hordák előszeretettel használják a tömegközlekedést. Ez azt eredményezi, hogy az egyébként is tömött járművekre már egyáltalán nem lehet felférni. Pláne, ha mondjuk van nálad egy gitár is, és azt félted. Engem összenyomhat a tömeg, na de a hangszer!
Persze a vásárló őrületben módosult tudatállapótú horda ingerlékeny és agressziv is. Kisebb nagyobb csetepaték törnek ki a zsákmányukat féltő egyedek között. Mindeközben hideg is van, emiatt csövik garmadája lepi el az eleve túlterhelt járatokat. Igy nem csak tömeg van, hanem kibirhatatlan bűz is.
Ez az időszak, mikor a boltok megpróbálnak megszabadulni feles készletüktől. Függetlenül a termék funkciójától, már ha van neki egyáltalán. Az ösztön hajtotta vásárolni vágyó mindent megvesz. Elvégre ajándékozni kell, még hitelt is lehet felvenni, hogy még több tulajdonképpen felesleges izével gazdagodjon az ajándékozott.
Lényegében a Karácsony a szemét körforgás első fázisa. Tárgyak kerülnek a háztartásokba. Ezen tárgyak 't' (ahol t›0) idő után átkerülnek a padlásra, vagy garázsba, hátha mégis még majd jó lesz valamire. Tudományos tény, hogy a garázsba került tárgyak még sosem kerültek vissza a lakásba. Újabb 'k' (ahol k›0) idő elteltével ezen tárgyak kilomtalaníthatók, mely rituálé során nagy részük új gazdára lel, és második (sokadik) lakás-garázs ciklusát megkezdheti mielőtt végleg a szemétdombra kerülne. Ezt a szokást egyes országokban garage-sell formában intézményesítették. Igy még pénzmozgás is kapcsolódik a szemét cirkulációhoz. Legujabb és információs társadalmunk legmodernebb vívmánya ezen körforgás globalizálása. Az ebay. Itt szemét hegyek garmadája talál új gazdára, és a csomagküldőszolgálatok legnagyobb örömére akár több ezer kilómétert is utazik, hogy ott folytassa a szemétkörforgásban betöltött szerepét.
2007. december 12., szerda
experiment
Mostanság sokat olvasok blogokat. Divatos lett. Nem minden blogot kommentálnak az olvasók. Vannak interaktívabb és monologizálóbb típusúak is. Egy kedves ismerősöm blogja inkább az első kategóriába tartozik: dinnyelabs.blogspot.com de még így is a minap úgy érezte alábbhagyott az olvasók lelkesedése. A legutóbbi bejegyzése azonban megállíthatatlan komentár folyamot indukált. Úgy döntöttem kipróbálom a neki oly sikeresen bevállt komment generátort. Kisérleti fázisba lép tehát az elméletem bizonyitása, miszerint szines textildarabok gépelésre serkentik a közönséget. Ime: páratlan zoknik
hanukka
Hanukka utolsó estéjén gondoltam itt az ideje, hogy megfüstőlődjem, tartósítani kell magamat. Erre a sirály remek hely, nincs szellőzés, viszont van sok bagós. Hanukka tiszteletére nyolcra volt hirdetve kis dzsamburi. Fél 11kor el is kezdték. Elég jó kis jazz zenészek verődtek össze. Meglehetősen ad hoc. Vicces volt. Lent volt egy lelkes és rendkívül kitartó dzsembe csapat is. Mindenféle dobokon fáradhatatlanul verték ugyan azt a lüktetést. Aztán megjelentek valami amerikai arcok is, vmi rezes zenekarból. Végig héber jiddis reggie blúz rock folk jazz őőőőőőőőőőőőő egyveleg volt. Küldetés teljesítve. Megfüstölődtem. Mindig mondom, hogy aktív passzív dohányos vagyok.
2007. december 9., vasárnap
tömegiszony
Tegnap A38 ra mentunk kispajtásokkal. Ez alapvetően semmi extra. Csordultig volt tömve néppel. Ez sem extra. Viszont ez azt jelenti, hogy a hajó gyomrában, mint csúcsforgalomban a négyeshatoson nyomorognak az emberek. 180 centinél magasabb egyedek nem ismerik milyen érzés valójában tömegben lenni. Ők békésen bámészkodnak, míg én csak a hátukat, jobb esetben a tarkójukat látom. Mindeközben persze mindig akad egy ekkora tömegben olyan kósza lény, aki úgy dönt, hogy valami fontos dolga van hátul, tehát valahogy ki kell keverednie a tömegből. Érthető persze, hogy nem a nagy benga állatokat próbálja félrelökni, hogy kifurja magát, hanem inkább vertikális deficittel küzdő egyedeken gázol át. Emiatt persze nekem például, egy ekkora tömegben álldogálva kb. 10 másodpercenként jönnek nekem. Ez fél óra elteltével nagyon idegesítő, mondhatni kibirhatatlan. És ilyenkor kimenekül az ember gyereke, ezzel persze más szegény sorstársait bosszantva, hiszen nyílván én sem a benga gyúrós gyereket fogom odébb tessékelni, hanem valami pórul járt leányzót. Sámlival kell járni. Csak egyszer tapasztalnák meg a 2 méteres létrák, milyen is mikor bent vagy a tömegben. Biztos jobban figyelnének.
Voltam egyszer egy kiállításon, ahol teljesen sötét volt. Meg lehetett tapasztalni milyen az vaknak lenni. Valami ilyesmi kéne magas embereknek. Tapasztalják meg milyen az mikor a fejed nem meszeli az eget.
Voltam egyszer egy kiállításon, ahol teljesen sötét volt. Meg lehetett tapasztalni milyen az vaknak lenni. Valami ilyesmi kéne magas embereknek. Tapasztalják meg milyen az mikor a fejed nem meszeli az eget.
2007. december 8., szombat
rámköszönő mult
Tegnap hajnali kettő tájt egy füstös szórakozóhelyen egyszer csak odalép hozzám egy kedves, korombéli lány és nekem szegezi a kérdést "nem voltál te Kodályos?"
Kellett pár pillanat, hogy megértsem mit is kérdez. Első általánost ugyanis a Kodály Zoltán zenei ált isk-ben töltöttem. Ő pedig megismert. Miért is ne, elvégre 23 éve látott, és szinte semmit sem változtam. őőőőőőőőőőőő hihetetlen, de 6 éves voltam akkor, és erre most megismer. Azt állította, hogy a hangomról. Na jó, lehet, hogy a hajam fontosabb ismérv volt, de végülis mindegy. Megismert. Ráadásul mesélt egy sztorit is, amire persze én már nem emlékszem. Állítolag miután én már rég nem abba suliba jártam, a szülinapi zsúromra elhívtam őt, meg még egy vagy két embert a régi osztályból. Ez őket annyira meghatotta, hogy 23 évvel később megismert.
Akkor igy néztem ki. Nem is annyira nehéz felismerni, őőőőőőőőőő.
Egész meghatódtam, hogy felismert, meg oda is jött. Probáltam a mészrögöket az agyamba kicsit megkapirgálni, és azt hiszem én is homályosan ugyan, de emlékszem.
Kellett pár pillanat, hogy megértsem mit is kérdez. Első általánost ugyanis a Kodály Zoltán zenei ált isk-ben töltöttem. Ő pedig megismert. Miért is ne, elvégre 23 éve látott, és szinte semmit sem változtam. őőőőőőőőőőőő hihetetlen, de 6 éves voltam akkor, és erre most megismer. Azt állította, hogy a hangomról. Na jó, lehet, hogy a hajam fontosabb ismérv volt, de végülis mindegy. Megismert. Ráadásul mesélt egy sztorit is, amire persze én már nem emlékszem. Állítolag miután én már rég nem abba suliba jártam, a szülinapi zsúromra elhívtam őt, meg még egy vagy két embert a régi osztályból. Ez őket annyira meghatotta, hogy 23 évvel később megismert.
Akkor igy néztem ki. Nem is annyira nehéz felismerni, őőőőőőőőőő.
Egész meghatódtam, hogy felismert, meg oda is jött. Probáltam a mészrögöket az agyamba kicsit megkapirgálni, és azt hiszem én is homályosan ugyan, de emlékszem.
2007. december 6., csütörtök
músz ájszli
Kezdek meggyógyulni, már csak egy kicsit vagyok vacakul. Halad az élet közben. Tegnap voltam tanítani, mint minden csütörtökön, de most valahogy jobban ment. Mikor érdekes példákon magyarázok, mindig érdeklődőbb a diákság. Mondjuk mindig igyekszem, de néha jobb ötletek jönnek. A tegnapi csúcspont a Jeti volt. Mikor úgy kezdesz egy mondatot "for example take a Yeti..." akkor valahogy mindig csupa fül lesz a közönség és kiváncsiak, hogy ebből mi az ördög lesz. Csak nem szabad elnevetni.
Tegnap a zenesuli büféjében nagy pályabringás találkozó volt. Voltak jól elhízott ex versenyzők, fényképnézegetés. Aztán megjött egy rakat hajtás pajtás. Mind vicces ruhában. És mindenkin volt legalább egy villogó lámpa. Kicsit olyan volt mintha, egy másik bolygóra csöppentünk volna. Vagy a csillagok háborújából egy bárba. Voltak szines ruhás, villogós arcok, ezek barátnői kockás gatyával szintén villogóval. Mindnek kopogott a cipője a pedálklipsztől. Aztán voltak képnézegető dzsabbák. Olyan volt mintha válogatnának és a képek alapján venni akarnának cingár szinesruhásokat maguknak. A harmadik tipusú lényeknek a hátán fekete zsák csüngött mind, leginkább gitártokhoz hasonlított. És akkor még voltak a benszülöttek, fekete fehér ruhában, tőlük lehetett ételt italt vételezni. Az űrlények nem keveredtek, mind a saját fajtájával dumcsizott. Kicsit később a zsákosok levonultak a klubhelyiségbe és zenebonálásba csapott az este.
Tegnap a zenesuli büféjében nagy pályabringás találkozó volt. Voltak jól elhízott ex versenyzők, fényképnézegetés. Aztán megjött egy rakat hajtás pajtás. Mind vicces ruhában. És mindenkin volt legalább egy villogó lámpa. Kicsit olyan volt mintha, egy másik bolygóra csöppentünk volna. Vagy a csillagok háborújából egy bárba. Voltak szines ruhás, villogós arcok, ezek barátnői kockás gatyával szintén villogóval. Mindnek kopogott a cipője a pedálklipsztől. Aztán voltak képnézegető dzsabbák. Olyan volt mintha válogatnának és a képek alapján venni akarnának cingár szinesruhásokat maguknak. A harmadik tipusú lényeknek a hátán fekete zsák csüngött mind, leginkább gitártokhoz hasonlított. És akkor még voltak a benszülöttek, fekete fehér ruhában, tőlük lehetett ételt italt vételezni. Az űrlények nem keveredtek, mind a saját fajtájával dumcsizott. Kicsit később a zsákosok levonultak a klubhelyiségbe és zenebonálásba csapott az este.
2007. december 4., kedd
wincseszter
mázlim van. Nem égett teljesen le, csak sikerült valami windows alapú programmal úgy összezavarni a kis lelkét, hogy nem lehett szóra birni, csak a szervízes srácnak sikerült megbűvölnie. Tanulságból jól lementek majd mindent róla, és nem bohockodom windowsos cuccokkal. Még a kis okos macintoshomat is el tudta ronanti a nagy gonosz windows. Holnap remélem el is tudok menni a gépemért.
2007. december 1., szombat
Hipp hipp!
Éljen soká, éljen éljen! Megszületett a kisöcsém!
BÓÓÓÓÓDOg szülinapot.
Happy birthday!
Otanjoubi ni omodeto gozaimasu!
Ilanga elimndandi kuwe!
A Freilekhn Gebortstog!
Dogum gunun kutlu olsun!
Vsetko najlepsie k narodeninam!
Vill Glück zum Geburri!
S dniom razhdjenia!
La Multi Ani!
Feliz Aniversario!
Parabens!
Wszystkiego najlepszego zokazji urodzin!
Gratulerer med dagen!
Selamat Hari Jadi!
Fortuna dies natalis!
Tulgan kunum menen!
Quchjaj qoSlIj! (ez klingonul van)
Yom Huledet Same'ach!
Fielsteerd mit joen verjoardag!
Joyeux Anniversaire!
Hartelijk gefeliciteerd!
Sun Yat Fai Lok!
Zorionak!
Hipp hipp!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)