Manyusz

Vasárnap tartottuk Manyusz szülinapját. Már vagy egy hónapja kitaláltam mit fog kapni. Vettem egy óriás üveg képkeretet, és rólunk gyerekkori fényképekből mozaikot akartam csinálni. Mult hétvégén bátyám jött segíteni képetválogatni. Rengeteg kép van. Sikerült jó kis válogatást összerakni.
Alaposan be is csomagoltuk. Jó kis ajándék lett, egész elérzékenyült az egész család.

Este ráadásul volt koncertem is, élveztem, bár az eleje kicsit döcögősre sikerült. Aztán még egy heppi börszdéjt is sikerült berejteni a programba.

Szerintem a legjobb ajándékok mindig valahogy saját készítésüek, vagy legalább is van benne valami saját. Legalább az ötletnek eredetinek kell lennie.

basszusgitár

Ma zenekari gyakorlaton nem jött egy basszusgitáros vagy bőgős sem, ugyhogy én ugrottam be. Nagyon élveztem. Ez is jó hangszer. Azt hiszem a három kedvenc hangszerem a gitár, a zongora, meg a basszusgitár. Igaz a bőgő is nagyon jó, meg a fúvosok is tetszenek, csak azt hiszem az nekem nem menne. A dob viszont szintén nagyon tetszik. Wááááááá, szóval, fussunk neki még egyszer. Lényegében minden hangszer nagyon tetszik, csak vannak olyanok, amiről úgy gondolom menne nekem is.

Björn a mágikus karkötő

Történt ugyanis, hogy az öcsém Stockholmba keveredett egy évre, ottan pedig jön a derhenyő, ezért egy jelentősebb méretű dobozt teleraktunk ruhával, hogy ne fázzon a szegény. De ha már egy ilyen jelentős pakk utazik át Európán gondoltam készítek valami kis meglepetést is, hogy had örüljön az árva. Vettem fonalat, és kreatívkodtam. Aztán jött az ötlet, hogy használati utasítás is kéne hozzá. Ezt is legyártottam. Az ajándék viszont annyira valószerűre sikerült, hogy öcsém nem is vette észre, hogy nem igazi. Azt hitte, hogy találtam valahol ezt a fura dolgot, és megvettem, mert biztos tetszene neki is. Csak mikor szkájpoltunk már vagy 10 perce akkor esett le neki, hogy ez nem igazi. Én meg nem értettem addig a reakcióját. Miért nem találja viccesnek annyira. Talán haragszik rám. Egyszóval tényleg mágikusra sikerült.

rubik kocka

Régebben már ki tudtam rakni a rubik kockát. Valamikor az egyetem elején rámént egy hétvégém de kiokoskodtam, aztán persze azóta elfelejtettem már, hogy is volt pontosan. Már jó ideje az asztalomon hevert egy összekevert kocka. Régóta szemezek vele. Ma végre eljött az ideje, és megint kitaláltam, hogy is van. Csűrtem, csavartam, tekertem, forgattam és a végén sikerült. Nagyon jó érzés kirakni. Azóta többször is kiraktam, fura, hogy mennyire jó érzés mikor összeáll a végén mind a hat oldala. Zseniális találmány. Mikor az ember kicsit letört csak fogja, kirakja és egyből ott a sikerélmény. Esztétikus is szerintem a kirakott kocka látványa. Bár szegény kockám nagyon kopott már. Egy matrica hiányzik is róla. De azért még lehet csűrni, csavarni, tekerni, forgatni.

off beat papagáj

http://birdloversonly.blogspot.com/2007/09/may-i-have-this-dance.html

12 óra

12 órát, igen, pont ennyit sikerült aludnom. Tegnap hazaértem, és este nyolc tájt ledőltem ruhástul az ágyamra, hogy megnézek valami random filmet. Szerintem öt perc sem kellett és már aludtam is, annyira, hogy fel sem ébredtem másnap reggelig. Lehet, hogy egy kicsikét fáradt voltam?
Jólesett.

a38 day 4

Az utolsó napja a fesztiválnak. Richard Bona. Méltó befejezése volt ez a koncert ennek a fergeteges fesztiválnak. Különleges, hogy egy fesztiválon minden egyes koncert ennyire jó legyen. Mindegyik kicsit más, és maga nemében fantasztikus.
Bona szeret Budapestre járni, szereti a gulyást. Most viszont nem akarták beengedni a határon. A határőr megállította, mert rajta volt egy listán. A kérdésre, hogy pontosan milyen lista, vagy miért nem kaptak választ. Sok telefonálgatás után már az egész minisztérium azt próbálta elérni, hogy beengedjék az országba. Végül szerencsére nem kellett 2011 december 31-ig várni, hogy bejöhessen. De a koncert igy is csuszott egy bő órát.
Még sosem láttam élőben. A zenéje kedves, szép, huncut és csintalan. Olyan mint az ember. Itt egy jó példa, tényleg ilyen (ő a basszusgitáros)
http://youtube.com/watch?v=iimMKWF7SK0
Hatalmas hangulat volt az egész koncert alatt. Sokszor afrokubai lüktetés. De elkalandoztak mindenfele a funkytól a swingig. Elképesztő a pali.
Remélem a határon való szivatás ellenére továbbra is megtartja a jó szokását, hogy erre jár évente legalább egyszer.

Zenélni pedig kell!

a38 day 3

Fergeteges este volt. Doppelpack, two in one, kettő az egyben...
Először rövidke lemezbemutató Juhász triótól, lemezt is kaptunk. Elképesztően jó a lemez, egy kicsit rövidke volt a koncert, dehát ez már előzenekaroknál csak így van. Utánok a Mike Sternék léptek fel, és végig a szinpad feljáróban hallgatták a trió koncertjét. Ez sokat elárul arról is, hogy mennyire jó volt a zenekar, és hgoy milyen érdeklődő kedves embernek tűnnek a Sternék.
A második koncert tehát Mike Stern és csapata. Anthony Jackson basszusgitározott. Ez a muki elképesztő. Úgy néz ki mintha Jabba the hut ülne a kezében egy irtózatosan sok húrú basszusgitárral. Az egész koncerten őt hallgattam, határtalanul dallamosan játszik. Dennis Chambers dobolt, ő egy kisebb Jabba volt dobütővel. Volt még szaxofonozó jabba is Bob Franchescini. A gitáros pedig Mike Stern, a keszeg a három jabba között. Mókás mozgása van, úgy viselkedik mintha most lenne életében először sikere, pedig meglehetősen világsztár. Már egyszer hallottam őket, akkor más dobolt, de ez a felállás, vagy koncert sokkal jobban tetszett, mint az.
Ez a fesztivál eddig száz százalékos. Kiváncsi vagyok a negyedik napra.

a38 day 2

Zsírkirály volt! Viktor Wooten meg egy rakat testvére, meg még a kislánya is egy rövidke dal erejéig a színpadon. Hatalmas buli volt. Két basszusgitár, szokatlan felállás. Nem véletlenül lett VW híres (itt most inkább kihagyok egy bárgyú poént). Élmény volt hallani ezt a zenekart is. Annyira érezték egymást, szétaranzsált számok. Rendesen össze volt rakva a műsor. Még táncikáltak is, meg volt világítos ledes parasztvakító basszusgitár is. Remekül szórakoztunk. A mai zenekar szaxofonosa is beszállt jammelni.

a38 day 1

Ma volt az első napja a 4 napos fesztiválnak az a38-on.
European mantra feat freestyle chamber orchestra.
Na ez a produkció pont olyan volt mint a neve. Szerintem a European eklektika frappánsabb cim lett volna. Furi volt az egész koncepció. Egy klasszikus kamarazenekar volt összevegyítve egy egyébként vad energikus elektromos zenét játszó quartettel. Érdekes volt, voltak kimondottan jó pillanatok, de valahogy végig kicsit fura maradt. Nem erre számítottam, de azért örülök, hogy elmentem.
Ez olyan bónusz nap féle volt úgyis.
Ja, és kaptunk ajándék cd-ét is, úgyhogy most büszke tulajdonosa vagyok a European mantra with the freestyle chamber orchestra: twenty one című albumának. Nájsz.

zongorázni jó

Szeretek zongorázni. De tényleg, nagyon jó dolog zongorázni. Mindenkinek ajánlom. Remek hangszer.

külvárosi tankör

Tegnap este volt szinházas hakni. A külvárosi tankör mentorválasztóján voltunk mi a meglepetés a diákoknak. Ez egy olyan középiskola, ahova olyan kamaszok kerülnek, akik nem tudtak beilleszkedni a magyar oktatás úthengerébe. 8-an voltak diákok, mind okos kölykök, csak kicsit türemkedik még a lelkük. Hangulatos kis előadás lett, bár az elején kicsit bizalmatlanok voltak a fiatalok, de hamar ráéreztek a műfajra, és lelkesen meséltek történeteket, hangulatokat. A tanárokat nem lehetett rávenni a mesélésre, ennek ellenére jó volt az előadás.

jó kis hét

Elég jó ez a hét. Voltam egy nagyon jó koncerten szerdán. Crossboarder jam címszó alatt futott. Három zenekar is fellépett az a38-on, egy ismerősöm szervezte az egészet. Az első zenekar csupa ismerősből állt www.koalafusion.com. nagyon tehetséges srácok. Rendkívül mókásan néztek ki. Megtámadta az egész zenekart a frizura vírus. Volt tökéletes kakastarély, tokaszakáll, fonott tincsek-félcopf... Ráadásul nagyon jók voltak. Mivel ez egy határon átívelő fesztivál akart lenni, ezért felállítottak a színpadra egy gitárost is, az osztálytársukat, mert ő marosvásárhelyi, ő is jól játszott.
A második zenekar jazz-hegedűs formáció volt. Ezzel nekem alapból fenntartásaim vannak, nem szeretem a hegedű hangját ebben a közegben. Ez a koncert rémesen hosszú és unalmas volt, de legalább kiderült, hogy a hegedűs t idő alatt n+1 hangot képes lejátszani. Szerencsére egyszercsak végetért.
A harmadik zenekar zsírkirály volt. A zongoratanárom is játszott benne, még sosem hallottam koncerten játszani. Teljesen lenyűgözött. Ő olyan fajta ember, aki a hétköznapokban kicsit belassultnak tűnhet. Örök nyugi, semmi feszkó. A színpadon viszont teljesen más, azt hiszem a legjobb szó a játékára, hogy huncut. Rendkívül zenei, és energikus, nem gondoltam volna róla. Csak, hogy szakmázzak egy kicsit fantasztikusan ritmizál.
Az egész produkció profi volt, tombolt a tömeg. Pedig már nagyon fáradt voltam, mire elkezdődött de egy perc alatt kiűzték az álmot a szememből. Alig tudtam utána elaludni, annyira járt még rajta az agyam itthon is.

test és lélek

Tegnap végre voltam konzultálni a témavezetőmmel. Ez így 3 év után már időszerűnek tűnik. Arany ember, sok okosat mondott, a végén még egyszercsak tényleg sikerül fokozatot szerezni. Kissé misztikusnak tűnik még, de legalább már nem lehetetlennek. Ez már nagyon nyomasztott.

Volt egy időszak, mikor minden hajnalban lementem a szigetre futni. Nagyon jó emlék, gyönyörű a természet hajnalban. Még ködben bőgő szarvasok is vannak a kis állatkertnél. Sajnos nincs elég lelkierőm felkelni és lemenni, de hétfőn újra elkezdtem futni egy másik blog inspirált. Tegnap is voltam, kipróbáltam milyen este. Nem a szigeten, csak itt a környéken, időtakarékosságból. Jó volt, este is nyugis a világ. Rilekszing, ahogy a művelt angol mondaná. Koccantam fél órát, nem akartam túl sokat menni így kezdésnek.

lagzi ték tú

Szombaton megint lagziban voltam. Nagyon jó kis lagzi volt. Bár kicsit döcögősen indult az én szemszögemből. Nem tudtam ott lenni a szertartáson, ezért felhívtam Rékát, hogy amikor osztják, hogy ki melyik kocsival megy a lagzira, akkor gondoljon rám is, képviselje érdekeimet, érkezem csak kések. Ja, a lagzi Kenesén volt. Szóval én már a templom fele tartottam javában, mikor Réka telefonja még mindig ki volt kapcsolva, ez csak azért olyan sarkalatos pontja a történetnek, mert egy régi mobil volt nálam, amiben a társaságból csak az ő száma volt meg. Persze elfelejtődtem, de sebaj, mert egyszercsak megcsörrent végül a telefon, és kiderült, hogy már Pest határában vannak egy MOL kútnál. Na de végülis megoldódott a kis mizéria.
A lagzi a Balaton partján egy wellness szállóban volt. Nagyon kellemes környezet. Az épület rózsaszínre volt festve, és volt rajta egy nagy T-com felirat is. Fehér virágokkal feldíszítették, amitől úgy nézett ki mintha felravatalozták volna.



Itten van az ifjú pár, nagyon helyesek. Kriszta volt az egyetem utolsó két évében évfolyamtársam, Ákos pedig halbiológus, de tényleg.
Megadták a módját, volt vőfély (tx to Fatyusz), nem hivatásos, de annál alkalmasabb a faladatra. Az előre kihirdetett időkereteket betartatta a násznéppel. Volt kis játék a fiatal házasoknak, persze ezen mi mulattunk legjobbat.


Adtunk ajándékot is. a doboz egyébként üres. Az oldalán látszik egy szép hűtőszekrény, külön kiemelném, hogy a tortán a gyertya ég a frigó belsejében. A doboz átellenes oldalára fényképezőt rajzoltunk, de ez leginkább egy zoomos mosógépre hasonlított. Kaptak ajándékutalványt, vesznek amit akarnak. Igy legalább nem kaptak 13 kávéskészletet.

Aztán persze volt buli is a javából.
ELŐTTE:












Mösziő lö konzul dö alzsír teljes erőbedobással ropja "óóóóóóó mesebeli Afrika...."









Itt már a fényképező is kettőt lát.









UTÁNA:














Másnap reggeli után ezt a képet sikerült készítenem a balatoni élővilágról. Ne tévesszen meg senkit, ez két db hattyú, szerintem a tengeralattjáró versenyt nézik.

lagzi

Az egyetem utolsó két évében nagyon jó kis társaság verődött össze, azóta is összetart a banda. Mostanra pedig felütötte a fejét a házasodási láz. Szerintem cseppfertőzéssel terjed. Mult szombaton is lagzi volt, jövő szombaton is lagzi lesz. Lagziba járni mindig élmény, nem feltétlenül jó, de élménynek biztos, hogy élmény.
Szombaton Dani házasodott, és a márványmenyasszony étteremben volt a party. Egy rakat ember volt hosszú asztalok mellé bezsufolva egy terembe. Nem tudom ki ismeri ezt az étterem, nekem kissé nyomasztó volt, a barna lambéria plafon, matyó tányérak a falon, zsúfolt terem, és egy szomorkásan és lustán keverő plafonventillátor. Kicsit elhízott, de annál inkább bajszos pincérek. A szomszéd teremeben viszont folkműsor volt valami német csoportnak, húzták a cigányok a talpalávalót, táncosok, csikósok, dalest.
A lagziban is volt zenekar. Nem akármilyen, hanem emeletes szintis. Három tagú ipari zenélés. Volt tehát az emeletes szintetizátor, ez egy nagyon praktikus eszköz, rengeteg szám bele van táplálva, és még dobszólót is lehet rajta generálni. Volt egy gitáros Ibanef gitárral. A kevésbé szakavatottaknak elmondom, hogy az igazi márka az Ibanez, a betűtipus persze stimmelt, csak z helyett ügyesen odapingált f volt, de ez nem rontott semmit az "élvezeti" értéken. A zenekar harmadik tagja egy énekesnő volt, feltételezem Katona Klári lehet a példaképe, vagy legalább is sok dalt ismer tőle, de egyébként megdöbbentően hasnolított egy takarítónőre mikrofonnal a kezében. Iparszerű hangképzésre volt képes ez a trió, volt kékaszeme, besszamemúúúúcsóóóó, kókuszdió, elefánt gorilla, csavardfela....és még sorolhatnám. A megdöbbentő az volt, hogy táncolt a násznép. Bár lehet, hogy ez inkább az elfogyasztott alkohol mennyiségének volt köszönhető. A mi társaságunk éjfélig bírta a szenvedést, ekkor kb mindenki lelépett és maradt a maradék négy asztalnyi részeg ember lakodalmasrockra táncolni. De így is volt még vagy 80 ember, elég nagy volt a násznép. Az ifjú házasok nagyon aranyosak voltak, jó pár, és remekül állták a megpróbáltatásokat.

Jövő hétvégén is lesz lagzi, kiváncsian várom mit tartogat számunkra.